Mint az idő, mi végtelenbe fut
kimondhatatlan messzeségen át,
úgy rohanok én egyre tefeléd
ez alkonyon át, egyre csak hozzád.
Szótlanságba hull ez estnek fénye,
ábrándom egén messze csillagok.
Merengve szállok mint a pillanat,
de énbennem csak egy remény ragyog,
hogy meglátlak hamar ez est ölén,
mit távolok csendje most elém idéz
áhított percein a múlásnak,
mi emlékemül veled szembenéz.
Mert a voltakon már derengés kél
a harmatos reményű éjen át,
álljt mond az idő halkult fény jelén,
így érek el most újra tehozzád.
5 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Csodaszép írás!
Egyike a legszebbeknek Töled!
Szabadon jönnek a szebbnél szebb formába öntött érzések!
Öszinte,csodálkozó,hálás,köszönettel áthatottan!
Szebbnél szebb,utánozhatatlan sorok,pl:
"
Szótlanságba hull ez estnek fénye,
ábrándom egén messze csillagok.
Merengve szállok mint a pillanat,
de énbennem csak egy remény ragyog, "
Gratulálok!
Nagyon szép,hogy léteznek ilyen kapcsolatok is!
Öszinte,odaadó,hüséges´!
Szép napot:sailor
Kedves sailor!
Hálásan köszönöm jöttödet, s olvasásodat!
Nagyra értékelem figyelmed kedvességét,
s kedves szavaidat melyekkel ösztönzöl!
Örülök, hogy találtál versemben olyat ami
elnyerte tetszésedet!
Üdvözlettel kívánva Neked minden jót és
szépeket!
Vigyázzatok magatokra és egymásra!
Zoltán Kaposvárról:)
Ui
Gabikának biztos nagyon tetszett!
Szép! Üdvözlettel: ÁE.
Kedves Emil!
Köszönöm olvasásod, s figyelmed!
Elnézést kérek a késői válaszért nem vettem
észre, hogy nem reagáltam kedvességedre!
Üdvözlettel : Zoli