Tudtad, hogy bohóc vagyok?
Néha magamon kacagok.
Ha lelkem már sír ott belül,
Énem a porondon örül.
A közönség felállva tapsol,
Bennem a kettősség harcol.
Mosolyt varázsolok arcodra,
Pedig szívem össze van karcolva.
Hegedűm húrja már szakadt,
A te lélegzeted elakadt,
Nevetve mondom: – van másik…
Lelkem sír, de nem látszik.
Ha kialudtak a fények,
A porondon egyedül vagyok,- félek…
Félek szembe nézni magammal,
Tetteimre ne gondoljak haraggal.
Miattad hazudtam boldogságot,
Hogy nevess, s szeresd a világot.
Hidd el, az élet csak játék,
Hol a zaj, egyszer dallá vál' még.
22 hozzászólás
Kedves Vali!
Nagyon megérintett a versed. Gyönyörűen fogalmaztad meg versedben a kettősséget. Találó hasonlattal vezetted végig az érzést. A bohóc kifelé sokszor kacag, de belülről lehet, hogy sír.
Gratulálok versedhez! Kívánok sok szép "dalt" és alkotást neked!:)
Szeretettel: Zsóka
Drága Vali!
Teljesen átéreztem, van úgy, hogy… én is így érzek.
Ne szomorkodj!
szeretettel-ölel-panka
"Néha magamon kacagok." ez egészséges önirónia. másképp nem úsznánk meg szárazon:-), de a jin-jang gondoskodik erről, hogy a "játékot" komolyan vegyünk, még akkor is ha csak átutazók vagyunk Itt.
Jó elmélkedés, Valika.
Szeretettel
Emese
Kedves Vali!
A bohóc arca vidám, ezt látja a néző,
Ám lelke fájó, égő, és sebektől vérző.
De éppen ettől tud nagy művész lenni,
Mert eltakarva lelkét mindig tud nevetni.
Ám megesik néha, hogy elfogy a közönség,
Legörbül a száj, s mardosó üresség
Lesz úrrá a bohócon, és jajgatni akar,
De kisüthet a nap még, s tán múlik majd e vihar.
Érzékien megírt versedhez gratulálok!
Szeretettel:
Millali
Van versem, prózám is a bohócról. Írtam róla, és nekem is a szomorúság került előtérbe. Sosem szerettem a bohócot. Inkább kiváncsi voltam rá. Aztán később bohóckodtam én magam is. Mint sok ember, tudok nevetni saját magamon is, ha éppen valami olyant teszek. Aztán ha fájdalmam van akkor is képes vagyok az ellentétét mutatni. Miért okozzak gondot másnak? Elrendezem magamban , és a napok segítenek tovább. Szép a versed átélem sorait, és átérzem.
Szeretettel ölellek:Marietta
Kedves Valika!
Nagyon jól és gyönyörűen megfogalmazva írtad le azt a hullámzó, kettős érzést, ami a bohócokban végbemegy, – s mi is sokszor kerülünk hasonló helyzetbe, ha ezt mindenki nem is akarja bevallani talán még magának sem.
Írtam levelet.
Szeretettel: Kata
Kedves Zsóka!
Köszönöm,hogy a vers lényegét megláttad. Valóban az ember ilyen, ezért mondjuk sokszor, – bizony ez is én vagyok.
Szeretettel üdv:Vali
Drága Pankám!
Nem szomorkodom, szót fogadok Neked.Amit a vers írásakor éreztem azt írtam le. Gyakorta vagyok így. Jön egy érzés, jönnek a szavak. Papír,ceruza/mert én ilyen régimódi vagyok/és írok, mert árad a bennem lévő patak.Köszönöm kedves szavaidat.
Szeretettel ölellek:Vali
Kedves Emese!
Bizony a kiegyenlítődés az fontos. Ha ez nem történik meg akár megbetegedhet az ember. Istennek hála azért a harmónia általában győz, bizonyíték,hogy itt vagyok.
Köszönöm,hogy egy hullámhosszon vagy velem. Átutazó játékosok vagyunk valóban.
szeretettel üdv.Vali
Kedves Lali!
Köszönöm,hogy megtisztelsz verses hozzászólásaiddal.Nagyra értékelem.Különleges adottságod ez, látom szinte mindig így értékelsz, versben. Mintha folytatása lenne az enyémnek, ezért aztán hozzá is írom. /magamnak/.
Szeretettel üdv:Vali
Mariettám!
Mindenek előtt köszönöm,hogy megosztottad velem véleményedet a bohócokról.Nem szereted őket. A kettősséget mindenki másképpen mutatja meg, de mindnyájunkban ott van. Én nagyon szeretem a bohócokat. Magamban is azt szeretem ha a bennem lakó bohóc félre tudja lökni a bánatot. Tudja mondani, hogy "van másik". Az életünk egy körforgás, és valóban játék. Ha már játékra alkalmatlan az ember az a vég. Aztán új körbe állunk be és megint játszunk, néha szédítőnek tűnő játékainkat.
Szeretettel ölellek:Vali
Kedves Kata!
Csak megerősíteni tudom véleményedet. Bizony sokszor magunknak sem akarjuk bevallani azt a másik énünket, mert tudjuk,hogy nem az a jó, de hát emberből vagyunk ebben a világban.A szép jelzőket és a privát levelet külön köszönöm.
Szeretettel ölellek:Vali
Kedves Vali!
Remek vers.
Én is voltam már úgy, hogy nevettem, pedig a torkomat a sírás szorította.
Vajon hány arca lehet egy embernek? Mikor mutatja meg az igazi arcát?
Jó, ha megmutatja? Elgondolkodtatott a versed.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Gyönyörű, szomorkás és mégis csodás!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Kedves Vali!
Mennyire de mennyire igaz az, amit lejjebb írtál, azaz az, hogy "Ha már játékra alkalmatlan az ember, az a vég."…
Ha igazán szeretünk valakit, akkor a boldogságot kívánjuk neki… és képesnek kell lenni elengedni. Ezt az érzést én is megfogalmaztam már, csak én prózában és prózaversben "rejtegetem"… Pontosan tudom, mit jelent… illetve mit jelent az a kettősség, amit ilyenkor érzünk…
Nagyon tetszik a versed, egészen megérintett… a legjobban az a két sora, hogy:
"Miattad hazudtam boldogságot,
Hogy nevess, s szeresd a világot."
Szeretettel: Mónika
Mindenek előtt köszönöm a tetszésnyilvánításodat. A kérdésedre ,hogy vajon hány arca lehet egy embernek? Azt hiszem nagyon sok. Talán annyi ahány szerepet játszik. Szerintem valamennyien szerepjátékosok vagyunk egész életünk során.Játékunkat jól, rosszul , el játsszuk.Az igazi arcra néha nagyobb figyelmet kell fordítani, akkor talán megláthatjuk.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Zsolti!
Köszönöm,hogy szép szavakkal illetted versemet.
Szeretettel üdv.Vali
Kedves Mónika!
Köszönöm értékes hozzászólásodat.Boldoggá tettél az utolsó mondatoddal. Megérintett a versem. Ennél többet nem kívánhat az író. A vers végén elkülönített kis részben van a lényeg valóban.Szeretteinkért még a hazugságot is bevállaljuk. Bár én itt "kegyes" hazugságra gondoltam.Egyébként egyszer valóban eljátszottam a bohóc szerepet egy társasági összejövetelen. Szerettem a bohóc álarcot. Egyszerre sír és nevet.Spontán szövegem volt, képzeld azt mondtam, hogy azért vagyok bohóc mert, apám és anyám is bohócok voltak. akkor nem tudtam mekkora igazságot mondtam. Ma már komolyan ezt gondolom, hogy
minden emberben ott lakik a bohóc is. Egyébként ajánlom Müller P:Isten Bohócai c.könyvét, – Ő többet tud erről a témáról.Bocsánat ha untattalak.
Szeretettel üdv.Vali
Kedves Vali!
Nem, nem untattál… határozottan érdeklődéssel olvastam a soraidat, és értem, érzem amit írtál… Talán nem véletlen az sem, hogy kitalálta az ember a bohóc-figurát, ami ugye nemzetenként változó is (megjelenés, karakter, stb.). Míg gyerekek vagyunk, addig főleg a vidámságot látjuk meg benne, aztán ahogy telik az idő, azt is észrevesszük, hogy hogyan rejti vagy mutatja meg az igazságot… Összességében nagyon érdekes téma ez…
Köszönöm, hogy írtál nekem az élményeidről, és azt is, hogy ajánlottad Müller Péter könyvét!
Szeretettel: Mónika
Kedves Vali!
Gyönyörű ez a versed, nagyon tetszik.
Gratulálok szeretettel: Adrienn
Kedves Vali!
Átérzem versed teljes szívemmel.
(Bennem is ott lakik egy Bohóc…)
Szeretettel olvastam: Tünde
Kedves Adrienn és Tünde!
Köszönöm kedves hozzászólásotokat.
szeretettel üdv:Vali