Egyszer kinyílok

Egyszer kinyílok, mint tulipán kelyhe,
Mielőtt szirmait végleg levetette.
Akkor meglátjátok mi volt életem bibéje.
Senki ne higgye, hogy könnyű „Én” lenni.

Ha majd térdre hullok a keresztem alatt,
Ha kihull kezemből a lant,
Ha rejtett tollam elejtem én,
S a papírom széthordja a szél,

Szeretném, ha néhányat felvennétek.
A keresztem azt ne! Az nem lehet a tiétek,
Az úton az, nagyon nehéz lett.

Talán a türelmem, mely a papírok közt elvész…
Megtalálni rajzuk nem lesz nehéz,
A kemény akaratot…..

Hogy ti jobban akarjatok
Élni, soha nem félni az ellenszéltől,
Tudjatok harcolni, nem erőből!
Érjétek el a magasságot….

Legyetek nagyok az óriások mellet,,..
De ne tapossátok el a törpéket!

Egyszer kinyílok, mint tulipán kelyhe,
Mielőtt szirmait végleg levetette.
Akkor meglátjátok mi volt életem bibéje.
Senki ne higgye, hogy könnyű „Én” lenni.

Ha majd térdre hullok a keresztem alatt,
Ha kihull kezemből a lant,
Ha rejtett tollam elejtem én,
S a papírom széthordja a szél,

Szeretném, ha néhányat felvennétek.
A keresztem azt ne! Az nem lehet a tiétek,
Az úton az, nagyon nehéz lett.

Talán a türelmem, mely a papírok közt elvész…
Megtalálni rajzuk nem lesz nehéz,
A kemény akaratot…..

Hogy ti jobban akarjatok
Élni, soha nem félni az ellenszéltől,
Tudjatok harcolni, nem erőből!
Érjétek el a magasságot….

Legyetek nagyok az óriások mellet,,..
De ne tapossátok el a törpéket!