Ablak előtt a város
egy kifeszített szürke vásznon,
reggelente ködbe csomagolva.
Ott felül egy várfal maradéka,
amit egykor harc döntött romba;
tudod, én szeretném megérteni az emberiséget,
de gyűlölöm a háborúk torz logikáját.
Egyszer a jövőben a világ
majd partra száll
és összeölelkezik.
Egyszer. Talán. Örökre.
/santiago/
4 hozzászólás
“szeretném megérteni az emberiséget,
de gyűlölöm a háborúk torz logikáját.”
Én is. Egyetértéssel olvastam a versed, Sajnos az a világ sohasem jön el, amikor mindig, mindenhol béke lesz, de a saját környezetünkben igyekezhetünk arra, hogy az legyen.
Szeretettel: Rita
Nem “igyekezhetünk arra”, hanem törekedhetünk arra. Elnézést kérek.
Szeretettel: Rita
Kedves Santiago!
“Egyszer a jövőben a világ
majd partra száll
és összeölelkezik.
Egyszer. Talán. Örökre””
Szép lenne!
Eddig minden más irányba haladt!
Gratulálok!
Üdv:sailor
Szép napot!
Kedves Rita és sailor! Köszönöm!