Életemben az volt
a leggyönyörűbb nap,
mikor azt hitte a szívem,
megtaláltalak.
Ha kérdeznéd,
nem tudnék mást mondani
ma sem,
szerettelek volna,
ha engeded nekem.
Egyszerű vallomás
By szusiBy szusiBy szusiBy szusiÉletemben az volt
a leggyönyörűbb nap,
mikor azt hitte a szívem,
megtaláltalak.
Ha kérdeznéd,
nem tudnék mást mondani
ma sem,
szerettelek volna,
ha engeded nekem.
12 hozzászólás
Egyszerűen, könnyedén-mégis egy lemondó-sajnálkozó, de nem sírós hangulatu
alkotás-szerintem nem rosz:ruca
Igen, ruca ez inkább egy megállapítás…….így utólag.
Örülök, hogy elolvastad.
Talán, ha korábban született volna e vallomás, és ha szavaid meg is hallja…
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Fél-X, az a sajnálatos tény, hogy a szerelemhez két ember kell.
Örömmel látlak mindig, mint hűséges olvasómat. Köszönöm is.
Kedves Szusi!
Csak azt sajnálom, hogy nem én írtam, mert igaz, egyszerűen, és tisztán.
Szeretettel: pipacs 🙂
Köszönöm szépen pirospipacs. Ismerős az érzés. Olykor velem is előfordul egy-egy alkotás olvasásakor. Megtisztelő, hogy az én versemmel kapcsolatban ilyen érzéseket tápláltál.
Kedves Szusi!
Tudod nekem most anyám jutott eszembe. Akár én is írhattam volna neki, mert ugyan így érzek iránta ahogy itt röviden tömören szépen leírtad.
barátsággal Panka!
panka, milyen igaz. Helyesbítem is azt amit Fél-X-nek írtam.
A szeretethez két ember kell!
Most kritikusabb leszek :-). Nem hittem el, de ez csak az első négy sor miatt volt. A záró ötsoros gondolat ütött, szépen húzott fel, és remekül zárt, én úgy érzem, ebben az öt sorban benne van az első négy is :-).
aLéb
aLéb, nehéz megfogalmazni, hogy mit, miért ír az ember és azt főleg, hogy miért pont annyit, amennyit.
Azért megpróbálom.
Én úgy érzem, hogy az első négy sor maga a vallomás, a második öt sor pedig már ennek a vallomásnak az utóhangja: egy kicsit szomorkás, de a megváltoztathatatlanba való beletörődés hangja. Való igaz, hogy a befejező 5 sor önmagában is megállná a helyét, ha egy olyan címet adnék neki, hogy: Ha kérdeznéd..
Nagyon örültem, hogy leírtad, hogy mit gondolsz erről a versről és válaszolhattam rá.
Ok, szusi, :-), félre ne érts, én azt gondolom, mindenki a saját versét írja, a saját torténetét meséli el, nem az olvasó szubjektuma az ítész, a dolgunk (olvasóknak) beleélni magunkat a történetbe. Megfogalmaztam csupán ami először eszembe jutott. Fenntartom, az a záró ötsoros… az nekem nagyon bejön :-)))
aLéb
aLéb, nem hiszem, hogy szabadkoznunk vagy magyarázkodnunk kéne egymásnak, mert nincs miért sem szabadkozni, sem magyarázkodni. Beszélgetünk. Te elmondtad mit gondolsz és én is, és nagyon örültem neki, hogy elmondtad. Bár…..mindegyikről elmondanád…