Együtt vele

Kezünk könnyen összefonódik,
testünk lassan egymáshoz simul,
szemünk egymást nézve szédülve szikrázik
és a zajos világ végleg elnémul.

Mintha létem kezdete óta
csak erre a tenyérre vártam volna.
Mintha az enyém az övébe való lenne,
lágy szorításából soha el nem menne.

És ahogy egy mosollyal átölel,
örömtől könny csordul arcomon.
De nem látja, nem érzi senki, csak Ő
s én azt hiszem, most is álmodom.

Mégis valós minden mozdulat.
E kegyet világnak egy reménysugára.
Szikrázik, melegít, már-már éget
keze melege, teste simulása.

Majd karja megpihen vállamon
és féltőm őrizve megóv.
Egy álom vált valóra és hagyom,
hogy történjen bárhogy… Akarom.

Mintha órákig tartana az egész,
pedig csak lassú percek teltek el.
A legszebb álom végének oka az ébredés,
mert elmúlik, ahogy csillagok fényei vesznek el.