Olykor felriaszt az éjjel –
s fülembe dübörög a csend.
Az éjfél holnapot érlel,
mint kalászban érik a rend.
A volt és a lesz peremén
némán inog a pillanat,
majd a kifeszített időt
felhasítja egy gyorsvonat.
Ma csillagtalan az égbolt,
sivár, szomorú végtelen.
Egy mozdony sípja felsikolt –
roncsolt álmok a síneken.
4 hozzászólás
Nagyon jó vers, csak az a baj hogy már egyre több a nagyon jó vers…
S ezzel nem kritizálni akarlak, mert én még ilyet se tudok mint ez a vers, csak valahogy nem forradalmian új, nem ébreszt fel új érzést, lehet h csak a jelenlegi hangulatom beszél belőlem, de mire megértettem a roncsolt álmok a sínekent…:), nem tudtam elképzelni hogy roncsolt álom.
Amugy nem ecsetelem hogy a képek és a hanghatások fantasztikusak. Az az összeillés szinte elmondhatatlan és kifejezhetetlen egyszerre.
De közben elgondolkoztam, hogy lehet azért nem fog meg a vers, mert nem egy központi téma, nem egy valós téma, nem egy olyan topik, amiről gyakran gondolkodunk vagy sűrűn megtörténik velünk. A másik ok lehet a nyelvezete; nem az a köznapi beszéd, aminek könnyedsége segíteni a könnyű olvasást és élményt, inkább egy multszázadi vershez tudnám hasonlítani, amit irodalomórán szoktunk elemezni, hogy vajon mit is akarhatott ezzel mondani:)
Na, bocsánat h sokat beszélek, s nem pont a vers pozítiv oldalairól(pedig pont az a több), de úgy remél(t)em hogy ezzel segíthetek neked.
minden jót és további jó vercsinálást kívánok!
üdvözlettel: Álomsrác
Köszönöm – át fogom gondolni mindezt 🙂
Szia Neti!
Bennem nagyot dobbant e vers!
Valóban erős múltbéli költői hatás érződik rajta, de ez nem baj. Ahogy ezt már máskor, másnak is írtam, erre is szükség van. Megkockáztatom a mai modern nem is létezne az ún. “múltszázadi” nélkül. Visszatérve a versre, remek gondolatébresztő hatású, tehát nosza rajta, aki képes erről a gondolatról modernre fordítani, az tegye meg. Szerintem jó dolgok fognak kisülni belőle…
Egyébként a verset kemény tiltakozásnak érzem, egy leendő változásért való kiáltásnak!
Nagyon összeraktad!!
grat.
ölel leslie
Érdekes, hogy én ezt a “múlt századi” hatást nem érzem… Az persze nyilvánvaló, hogy nem egy posztrmodern alkotás, mert az nem én vagyok. 🙂 Talán az a legfontosabb, hogy nem mentetek el mellette szó nélkül. És ezt köszönöm 🙂