Különös fényével átölel
a Hold, s ringat szelíden,
hisz vagyok bús gyermeke,
ki figyeli útját csendesen.
Penész szagú, nehéz percek
súlyukkal rám nehezednek,
s bús bim-bamok dalolnak
takarodót mélysötét éjben.
Hallgatom csönd szavát,
s hunyt szemmel lebegek,
úszok emlékek nagy taván,
marokra fognám pillanatot,
melyben hiszem, csodát találok,
betakarni vele fázós lelkemet,
ne reszkessen benne a félelem,
s fogják két kezem szellemek.
8 hozzászólás
Különös, sejtelmes, mint a holdfény…nekem bejön a mélyében lévő búskomorsága. Gratulálok. Alex
Köszönöm kedves Alex!
Szeretettel láttalak: Zuzmara
Csendes, szép gondolatok az éjszakában.
Nagyon tetszett. Gratulálok, Judit
Köszönöm, hogy ismét benéztél hozzám!
Szeretettel láttalak: Zuzmara
Kedves Zuzmara!
Sejtelmes, szomorkás, mégis ringató. "úszok emlékek nagy taván" Nagyon szépek a képeid, gratulálok!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Nagyon köszönöm, hogy újra benéztél és véleményt mondtál!
Szeretettel láttalak: Zuzmara 🙂
Érdekes kettősséget érzek!
Mintha a melegséget a magány adná lelkednek, nem beszélve a szellemekről.
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X!
Meglepődtem észrevételeden, de lehet benne némi igazság…
Szeretettel láttalak: Zuzmara