Sötét palástot borít magára az este,
csillagból font koszorú rejtve a szívembe.
Ismerős utcákon kószálok sötétben,
holdfényes falusi házfalak tövében.
Merengek a múlton, bennem ezer gondolat
cikázik, közben előttem nesztelen haladsz
jó anyám, mintha dúdolnál, hallgatlak,
könnyű lépteid figyelem, két kannát
viszel, a kútra igyekszel, lelkemben felsír egy
emlék, kristálykönnyek gördülnek arcomon,
vakon követlek, csakhogy melletted legyek,
az éjszaka kábán forog, a Régi posta
utca sarkán az artézi kút már nem csorog,
s lelkem felnyüszít… csak a csend ácsorog.
A zúgó szélben meghallom sóhajod,
s te nem láthatod, amint gyermeked,
régi házad ablaka alatt felzokog.
14 hozzászólás
Nagyon szép gondolatsor, jól hoztad bennem a témát, és a logikai építése is megkapó az írásodnak.
aLéb
Nagyon örülök ennek a bővített mondatnak, kedves aLéb, felér egy elismeréssel.
Nem fogom elbízni magam, tudom, hogy még csak kezdő szinten vagyok.
Köszönöm.
Üdv. Ida
Kedves Ida!
Gondosan összeállított, rendezett versed igazán szép és mély gondolatokat takar. Engem az utosó szakasz úgy meghatott, hogy megkönnyeztem.
Nagyon tetszett!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Örülök, hogy tetszett a versem, hát hiszen szívből jött. Valójában sírva írtam az egészet. Köszönöm, ha még meg is hatott.
Szeretettel
Ida
Felidézve mindazt, mit az élettel adtál,
hogy ezer kín között is ember maradtál.
Hogy úgy szerettél mindig, egy életen át,
lefejtve szép lassan az élet fonalát,
hogy az volt természetes, ha mindig csak kapok.
Anyám Te drága! Az adósod vagyok.
Kedves Ida!
Nem tagadom, elérzékenyültem a verseden. Csodaszép soraid bizseregnek bennem.
Szeretettel:
Millali
Köszönöm kedves Millali, ha így hatott Rád a versem. Az viszont nagyon igaz, hogy adósok vagyunk… Kösz a verset is…
Szeretettel
Ida
Benne van a lelked (is). Többet nem is kell mondanom…
Szeretettel.
pipacs 🙂
Jól látod kedves Pipacs. Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel
Ida
Hú, ez nagyon szép!!!
Van hasonló élményem nekem is!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Köszönöm szépen, kedves Fél-X, örülök, hogy tetszik.
Ha van kedved hozzá, írd meg Te is az élményedet, talán Neked még jobban sikerül…
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Nagyon szép emlékezés… Az első két sor igen szépen indít; a sötét palást és a csillagból font koszorú a szívben… és igen, azoknak a dolgoknak a helyén, amiket magával vitt a múlt idő, tényleg "csak a csend ácsorog". Az utolsó versszakod pedig különösen megható.
Jól esett olvasni a versedet; elgondolkodni egy kicsit rajta…
Szeretettel: Mónika
Köszönöm kedves Mónika, hogy ezt az emlékversemet is elolvastad.
Szívből jött, magam is sírva írtam.
Köszönöm, hogy itt is meglátogattál.
Szeretettel
Ida
Élmény volt olvasni.
Köszönöm, hogy olvastad, kedves Szusi!