a férfi az asztalnál ült
bús csendben,
lelke álomba szenderült,
a bort megitta,
s a nő, az istenadta,
álmodva hagyta,
hogy üljön,
s az éji órán
gondolataiba merüljön
…
aztán felnézett,
valami nagyot dobbant…
…tán a véletlen lenne,
vagy éppen a végzet.
5 hozzászólás
Szia:)
Nos, nagyon tetszett a versed, mint mindig.Azért, kicsit dühös vagyok:)Jól nyitva hagytad a képzeletnek , ami szárnyal, és most nem is tudom, mi a csuda dobbant?
Millió pusz:Kriszti
Nagyon szép, talán valakinek a szíve dobbant, de egyébként teljesen mindegy. Gratulálok: Colhicum
Szia leslie!
A helyzet a következő, rájöttem valamire. Íme:
Véletlen volt a ló neve.
(A Hold középre mászott)
Végzet a lovasé.
(Az ablak nyitva állt ott.)
Dobbantott a ló.
(A Hold megremegett.)
Egy férfi kérdezte:
(Ez meg mi lehetett?)
Gyömbér 🙂
sziasztok!
köszönöm a véleményeket!
Gyömbér!
ezen még elgondolkodom én is…
üdv
Kedves Leslie!
Nagyon ritmusos a versed, bár a vége, mintha egy kicsit megtört volna. Bár ez csak egy vélemény, ettől függetlenül nekem nagyon tetszik, ritka témát fogsz meg! 🙂 Gratulálok!