Rám nyílt még tegnap
a menny, és voltunk boldogok.
Nélküled csend van,
szinte hallom, hogy imbolyog.
Emlékeinket
szalaggal átkötve
nyújtom neked,
ne vesszen el.
Nem tudom már milyen régen,
szívdobbanásnyi öleléssel
birtokba vetted
templomát a szerelemnek,
ott hol én is térdepeltem.
Őrizze most a hamvadó parázs
míg sodródunk a bánat sem aláz.
Az éjszaka mélyén lobog,
tenyérrel védett gyertyaláng,
úgy, mint mikor arcomat
kezedbe vetted hajdanán.
Egy arcátlan csillag rám nevet,
s elvegyül a porladó jelenben.
Kibomlott titkokon merengek,
kétellyé válok, csenddé.
Ha nem tudsz sírni,
majd sírok helyetted én.
12 hozzászólás
Szép verset írtál kedves Ica.Jó volt olvasni.
Szeretettel. Ági
Köszönöm kedves Ági, hogy olvastál.
Szeretettel láttalak: Ica
Nagyon szép merengés, vagy emlékezés, drága Ica.
Ittam szavaid, nagyon szép és sokat rejtő sorok…
Szeretettel!
Ida
Kedves Idám!
Egy réges-régi szerelem, ami egyszer adatik meg az életben, vagy egyszer se.
Örültem Neked.
Ölelésem: Ica
Szomorkás hangulatú szép vers. A költői képek nagyon meghatóak.
szeretettel-panka
Örülök kedves Panka, hogy olvastad és tetszett a versem.
Üdvözlettel: Ica
Szép és fájó a versed kedves Ica !
Nagyon tetszett, úgy látom sokan szomorkás hangulatban vagyunk …
szeretettel ölellek: Zsu
Drága Zsuzsi!
Vagyunk néha így, ilyen szomorkásan.
Ölelésem: Ica
"Ha nem tudsz sírni,
majd sírok helyetted én."
GRATULÁLOK!!!
Köszönöm szépen a gratulációdat!
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Ica!
Már a címe üzen
A szomorúság fonja át versed srait…
"Kibomlott titkokon merengek" sokat sejtető gondolat.
Szeretettel: Éva
Elgondolkodtató a szavak egymásutánisága. Még el kell olvasnom többször. üdv. K.