suhogó fátylak alatt alszik a város
csendet rejtenek leveleik közé az út menti fák
nappali ragyogások emléke már homályos
a fakuló színek Hold-ezüstjét másolják
bujkálnak most az árnyak
néma titkok húzódnak be sötét kapuk mögé
éjjel mindenkit másnak látnak
az óvatos macska mintha mindezt értené
megrázkódnak néha a lombkoronák
borzongató szelet hajszolnak végig az utcákon
karókra száműzött fények mélabúsan kísérnek
céltalanul hozzád vezető sétákon
2 hozzászólás
Gratulálok, nagyon szép a versed!
Gyömbér
Szép napokat kívánok!
Szervusz Gyömbér!
Csupán az éjszaka tehet róla…
Köszönöm!
Szeretettel: koma
Honlapom: http://www.verselo.gportal.hu