Adott a bolygó, a kéklőn fénylő, univerzum ékkő
A Holdon a Földkelte, szebb mint a naplamente itt, ha eljő
A Földünk csak ad és ad, de pusztul közben és szenved,sír
Az emberek tesznek is meg nem is, ettől függ a kedved is
Kedved az élethez, a számtalan felfűzött reményhez
Melyek fogynak, mint sarkokon a jéghegyek.Ez már merénylet
Várom a választ, mit tehetek? Sokan védik ezt a drága ékkövet
De hiába, ha az emberi elme tönkretesz, pusztít és dob Rád követ
Vesznek az erdők, pusztulnak az állatok, ez az ma mit láthattok
Szmog lepi a városok piszkos porát, hol valaha idilli táj terült
Halak bújnak a mocskos tavakba, hol van az édenkert patakja
Emberek halnak, tombol ezer vész, hol marad a józan ész
Tombolnak a háborúk, ember ember ellen elvet vesztve tesz
Sikolt a szegénység, millió gyermek sír, elveszett világ e teszt
Még mit bír? Meddig marad olaj, és meddig marad fa..olajfa
Most itt él épp az emberiség alkonya, bolygónk végszava
És sokmindent elkövet, nem észrevéve a veszélyt, a véget
Ami annyira fenyeget, hogy lassan elveszítjük ezt az ékkövet
Ami csak a mi hazánk, lehetünk sok milliárdan, közös az akol
Érteni kellene, ez nem az ember lelete, itt a föld kiált, s szól
Az én orvosom épp mit csinál???
3 hozzászólás
Ez szép, és sajnos egyre és egyre erre felé haladunk. A mi ékkövük már nem sokáig csillog.
S mondjátok meg nekem, meddig lehet még ezt büntetlenül csinálni? …elszomorít nagyon, amiről írsz…mi lesz a folyókkal, a hegyekkel, a fákkal, a virágokkal, a kis lepkékkel, katicákkal, csigákkal??
versed jó nagyon Dini, egy felszólítás…csak azt nem értem, miért hiszi mindenki azt, hogy nem neki szól, hanem a másiknak…együtt kell tenni valamit, nem hagyni veszni!
Tamás tudom, hogy Te nem hagyod, hogy a csillogás lankadjon:)
Játékosan ritmusos, dinamikusan sokat mondó versedhez gratulálok!