Elfeledni, miért gördül némán, arcomon könny
Elfeledni a mondatot mely széthasít, meggyötör
Elfeledni napokat, amikor nem lelt rám fénysugár
Feledni… feledni mindent mindet, ami fáj… ami bánt!
Elfelejtem szavadat… tettedet miként vitted véghez
Elfelejtem a napokat, melyek gyötörve kísértnek
Elfelejtem az órát, a pillanatot… utolsót(?) döfött a tőr
Feledem…feledem az árnyat, mely ismétlőn elsöpör.
Hiába a rengeteg felidézhetetlen gondolat
Hiába a számtalan önbutító, gyógyító kábulat
Hiába vigyorgok, mint akinek soha semmisem fáj
Hiba a gépben… egy homokszem eltipor lazán!
Mégis feledni akarok mindent… az emlékűr jobb lesz talán!
6 hozzászólás
Szia!
Tetszik a versed. Néha sajnos hiába várunk a jótékény feledésre, nem jön el.
Szeretettel: Rozália
Nagy művésze vagy a mondások gyűjteményének, Tomi. Én is szeretem az okos mondásokat, persze, nem mindig fedik a valóságot. Nekem is sok van belőlük, de nem tudok bennük naprakészen eligazodni.Tetszik a most föltett alkotásod.
Szeretettel: Kata
Az előbbi nem Neked szólt, nem a versedé, csak véletlenül másoltam be.
Ehhez a versedhez:
Kedves falevél!
Tetszik a versed, mivel szépen fogalmazol, mivel jó versformát választottál, mert a rímek összecsengenek, egyszóval: az egész tetszetős és jó volt elolvasni.
Szeretettel: Kata
Kedves Rozália!
Köszönöm, hogy ismét ellátogattál hozzám, örülök, hogy tetszett amit olvastál!
Kedves Kata!
Előfordul ez mással is! Nekem a fixa ideám, hogy rosszul írom valaki nevét (már megesett velem).
Köszönöm, hogy írtál nekem is :)))
Felejtsd el, kedves Evelin!
Fájdalmasan szép a versed…
mindegyiket olvastam…
üdv: András