Benne volt minden, ami idáig kisért
Elértél az elágazáshoz
Sok nyíl, sokfelé mutat, de mindegyik ad utat
De titkolják az ösvényeket…
Soha nem fedik fel, merre menj
Várnak arra, hogy ezt a szívedben egy,
zönge nyerje meg…
De soha ne feledd, az elágazásnál mindig
Kicsit pihenj meg
És lehet, hogy elég , ha csak a szívedet nyitod meg
Két szemedben a nyilak útja
Két kezedbe lehet, hogy belepottyan
Amiért rezdült szíved húrja….
Ha nem…, akkor próbáld újra.
4 hozzászólás
Bizony, ha az ember választúthoz érkezik, nehéz a döntés. Ezt remekül megfogalmaztad, kedves Dini.
Gratulálok: Colhicum
Tőled mindig értékes a vélemény..köszönöm!
Bíztatós kis vers:)
Hát igen, folyton csak elágazások, titkos utak, rossz és jó választások….kész labirintus az élet:)
Bölcs és optimista a versed.
Akaratlanul is, az ember a saját életére és útelágazásaira gondol.
Nagyon jót alkottál Dinipapa! 🙂