Elárvult ház üresen áll
A lélek is már tovaszáll
Nincs eszme,e rő akarat,
Mely kitölti e falakat.
Moha sincsen repedésben
Magában áll ő egészen
Csak nap süt be az ablakon
Azt is borítja korom.
A fagyott álmok tengere,
Mely szobáit tölti be
Kedves utazó a hajnal
Meg nem áll itt, tovanyargal.
E ház a semmiben lebeg
Oda lökték az emberek.
S tán az idők végeztéig ott is marad
Míg fel nem olvasztja a megdermedt álmokat.
Elárvult ház
By CD
2 hozzászólás
szia. tetszik. az én fejemben erősen kapcsolódik A Kályha c. novellához. mintha annak a folytatása lenne.
Szia!
Nekem – mint már szóban fejtegettem – nagyon tetszik – még sokadik olvasatra is. Ám ismét kérlek, s intelek: a helyesírásra figyelj jobban (gondolok itt szó közök, vesszők, pontok, stb.). Remélem kijavítod a hibákat!
Szeretettel:
Chendra “anyu”