Nem bánom, hogy nincs fenyőillat a nappaliban és még a műanyag fenyő is a tokjában maradt.
Nem bánom, hogy elolvadt a hó, s maradványai, mint széttépet fehér madár koszlott tollai, hevernek a sárban, a tereptárgyak északi zugaiban.
Nem bánom, hogy Beethoven ötödikje helyett, a betegszállító kocsi dübörög a folyosón.
Nem bánom, hogy a mázsás takarítónő az Intenzív sarkában magasról ejti vissza a kiürített betétet a szemetes edénybe, majd jobb külsővel lazán a helyére küldi.
Nem bánom, mert az év leghosszabb éjszakája után, kinyitottad a szemed.
Kinyitottad végre és megkérdezted, hogy hány óra van. Megnézted, ki fogja a kezed.
Aztán, néhány perc múltán újra megkérdezted, mint aki fél, hogy lekési a vonatot.
Majd megkérdezted, hogy vannak a kutyák. Majd azt, hogy elolvadt-e a hó. (Öt nappal ezelőtt, amikor behoztalak, a járdán is bokáig ért.)
Aztán aludtál picit.
Amikor fölébredtél, s mozdultál volna a csöveid között, fájdalomtól torzult arccal újra megkérdezted, hogy hány óra van. Megmondtam harmadszor is. Századszor is megmondtam volna boldogan.
Azt nem kérdezted, hogy milyen nap van. Biztosan nem tudod. Mint ahogy azt sem, hogy 50 órán belül, két műtét után, miért van három szörnyű vágás rajtad. Én sem tudom. Azt mondanak, amit akarnak.
Csak azt tudom, hogy holnap Karácsony lesz. A negyvenkettedik, Veled. 2010 karácsonya. Talán a legszebb Karácsonyom…
19 hozzászólás
Kedves Antal!
Teljes szívemből kívánom… úgy legyen! Az élet időnként próbára tesz bennünket, hogy ráébredjünk mennyire fontos nekünk Valaki, vagy valami. Másként nem tudnánk, mert bizony el tudunk laposodni, megszokottá válnak mindennapjaink. Elintézi hát, hogy tudjunk igazán, szívből örülni. Te most hatalmas ajándékot kaptál. Nagyon boldog, nyugodt, békés, szeretetteljes ünnepet kívánok!
Nagyon sok szeretettel: még mindig pipacs 🙂
Tudod, itt KÉPTELEN vagyok megszólalni.
Istenem…add, hogy LEGYEN.
Szívemből.
Gyönyörű volt!
Kívánok még negyvenkettőt együtt!
Magával ragadott, nincs hangulatom elemezni, de gyanítom, ha megteszem, akkor is remek lesz. Gratulálok!
Kedves antonius
ezekben a nehéz napokban Te már kaptál egy ajándékot, de nem vagy egyedül. Szívszorító románcod nekünk is ajándékot adott…
Sok erőt, és boldogabb napokat kívánok.
Szeretettel Irén
A szeretet ünnepe. Mi kell ahhoz, hogy szeressünk, boldogok legyünk? Karácsony?
Valami szorongatja a torkom…
Köszönöm szépen mindenkinek. a
Drága Antonius!
Nem is tudod mennyire tudom,hogy mit érzel…….hasonlót éltem át a nyáron……és most újabb aggódás….újabb műtét vár Drága ÉDESANYÁMRA…….A kulcsmondat ÍRÁSODBAN…."Azt mondanak,amit akarnak."……..Baráti öleléssel,nyaracska
Neked is köszönöm Nyaracska. a
Szia!
Szívszorító sorok! Még sok-sok karácsonyt kívánok együtt!
Szeretettel: Eszti
Szomorúság töltött el, amikor elolvastam. A többiek már írtak értékelést, szép szavakat. Csak annyit még: legyen még sok együtt töltött karácsonyotok! szeretettel:hundido
Kedves Rozália és kedves hundidó!
Köszönöm szépen kedves szavaitokat, jó kívánságaitokat. Nem szeretném elkiabálni, de talán a nehezén már túl vagyunk.
Üdv. a
antonius, én is remélem, hogy túl vagytok már a nehezén. Ilyenkor látszik az legjobban, hogy az öröm nem naphoz, hanem érzéshez kötődik. Itt is volt advent és születés, csak másként és lényegében mégis ugyanúgy.
Elolvastam még egyszer!
Nagyon jól írsz, csak gratulálni tudok. Természetesen memorizáltam amit és ahogy tettél és alkalmazni fogom.
Viccet félretéve, remélem jól vagytok és boldog lesz az új év. És még sok következő is!
Barátsággal Pro
Kedves Antonius!
A cím alapján egy karácsonyi versre számítottam Tőled, és alaposan mellbevágott az alkotásod.
Folyton panaszkodik mindenki nincs pénz, nincs ez, nincs az, vacak ez, ócska az. Az valóban ! Mondogatom az embereknek, hogy mit sirnak mit panaszkodnak? Addig örüljenek mig meg van kezük lábuk épségben, egészségesek, és együtt vannak!
A sok szép szerelmes versed után egy megrázó szerelmi vallomás prózában… 🙂
Judit
Kedves szusi, Prof és Judit!
Köszönöm nektek is a figyelmet, kedves szavaitokat és a meg sem érdemelt értékeléseket. a
Bárhányszor olvasok prózát, verset köztetek, rájövök, mekkora értékek vannak a világban, amiről jómagam nem lennék képes így írni. Érzem, mennyire vigyázod, tudod, mi múlik rajta.
Felépülést, kitartást, szeretetet!
Gratulálok!
ottaka
Köszönöm kedves ottaka. a
Szia antonius!
Bizony van, hogy minden,de minden átértékelődik…
Szívemből drukkolok a teljes felépüléshez, és az írásodhoz gratulálok.
Gy.
A napokban többször gondoltam Rád, rég láttalak, és már hiányoltalak. Hogy megjelentél és engem is megtiszteltél, dupla öröm.
Köszönöm. a