Elbúcsúzom most a szemeidtől,
Könnybe oly sokszor lábadt,
Mint esőcsepp a fellegekből,
S most át kell adnom másnak.
Mit tagadjam néha álmodom,
Hogy puha öleléssel vad vágyakon,
Szárnyalunk imádott tájakon,
Izzó szenvedéllyel százfokon.
De csak a csend vesz körül és a lélegzetem,
Édes érintésed nem érezhetem,
Csak a sötétbe markolva nézhetem:
Megint csak álmomban voltál velem.
2 hozzászólás
Szia!
Nagyon szép verset írtál volt szerelmedhez.:)
Üdv: Colhicum
Koszonom!:) Szomoru hogy egyszer minden jonak eljon a vege…