Sokszor érzem: aligha akad számomra hely.
Cinikus Senkik borsója csörögve koppan;
itt émelygés, hányinger gyötör naphosszat,
míg odakint óceánok partjainál
tisztábbnak tűnik minden levegő.
Megkopott paradicsomi Édenek kapuját
– tudom -, át nemléphetem,
hacsak valamilyen titokzatos okból
meg nem nyerem
az EuroJackpotot, vagy a Lottót.
A megveszett ketrecek ajtaja még tárva;
szabad-gondolkodókat rabosít
kedvére a hitvány Korszellem.
Vágyak boltjaiból árucikk-portékává
zülött az igaz szerelem.
Romantikák egzotikus liliomai
rothadnak az Időben.
Itt valahogy a nagy átlag
szinte mindig elpuskázza
ritkán ajándékba kapott vak-szerencséjét.
A tudatos kétely csupán csak
egy újabb Nirvána-nincs van hely.
S mégis hova fordulhatna az ember,
ha kapcsolata, összekötetése sincs?!
– A szegény Szél Kálmán-tér megvasalt
villamos-beleit újból kiszaggatta a városrendezés.
S míg az ember sötétedéskor
masszívan háta mögé tekint
vagy milliószor,
nehogy hátba szúrják,
sörösüveggel le ne üssék
– a Víghszínházból jövet csupán hűséges,
hangtalan árnyékok
követik a motozó lépteket.
A kiméra-vásár ,,egyeseknek” busásan,
kiadósan még jövedelmez.
S miközben Cápák mondják meg kinek
mennyi pénzt pumpolnak
egy látszat-valóságshow keretében,
minek értelme – annyi se sok -,
addig az egyszer ember
éjt-nappalá téve görcöl,
reszel, kalapál s szövi hiábavaló,
hazug-álmát,
akár a foszlásnak indult színes Sors-fonált.
A jelenidő szinte már porig sújtottan
egyre inkább lakhatatlan.
A kéj s kétely éppen úgy kikészül,
mint a legtöbb hajléktalan-mámor.
A lét szabadesése sokkal inkább
tömegesített zuhanórepülés,
ahonnét hiányzik a tönkretett,
silányminőségű ejtőernyő,
mert terhes szumó-harcosok
csücsültek rá.
3 hozzászólás
Kedves Norbi!
Nincs túl jó véleményed az emberekről, pedig mi is részesei vagyunk ennek a fajnak és lehetünk hűségesek, érdeklődök, odafigyelők, ügyesen gazdálkodók, irigység nélküliek, elfogadhatjuk, hogy a másik azért boldogul, mert tehetségesebb, találékonyabb, tanultabb, szorgalmasabb, és így tovább. Ehhez azonban ismerni kellene őket, nem felülről nézve, kivülállóként tekinteni rájuk. Az estékhez nem tudok hozzászólni, mert olyankor mindig itthon vagyok. Viszont jól érzem magam a lakásomban, mert az, hogy mit miként élünk meg rajtunk is múlik, nem csak a körülményeken.
Szeretettel: Rita 🙂
Drága Norbi!
Brilliáns ez a vers, tűpontos, reális ábrázolása a világunknak. Hasonló érzések élnek bennünk.:)
“Sokszor érzem: aligha akad számomra hely.
Cinikus Senkik borsója csörögve koppan;
itt émelygés, hányinger gyötör naphosszat,
míg odakint óceánok partjainál
tisztábbnak tűnik minden levegő.”
Eurojackpot vagy lottó nyeremény nélkül is felkinálja olykor ajándékként a sors,hogy odamehessünk, átléphessünk a megkopott paradicsomi Édenek kapuján és boldogok legyünk.:) Adjak ötletet?
“Vágyak boltjaiból árucikk-portékává
zülött az igaz szerelem.
Romantikák egzotikus liliomai
rothadnak az Időben.”
ÉS van amelyik virágzik…..mert a szerelembe nincs idő …..tér….elvárás……egy nyomornegyedbe levő kunyhóba is ugyanugy lángol mint egy fényes palotában.
Kiábrándult a vers…mégis elrejtve ott lapul benne a vágy és a szebb jövő igérete.
Köszönöm az élményt.
Szeretettel és mély elismeréssel:
napfény
Kedves Napfény! Nagyon Köszönöm! Kellemes napot!