Csak emitt nézz a völgybe le;
olajfák érő gyümölcse
már szürkészöldre festi át
a poros nyárvég tónusát.
Tiszta napokon támfalak
a teraszos hegyoldalak,
s libegő pára fedi el
a katlant, ha a főn közel.
Keskeny öszvércsapás ered
a kis völgyi falu megett,
hol népe ajtókeretre
Isten bárányát szegezte.
Szemöldökfán a figura
egy málladozó templomra
régóta morcosan tekint,
s az ősz pap olykor rálegyint.
A hegy csontjából rak falat
a nép, az olajfák alatt,
s a teraszlábakhoz közel
követ, venyigét halmoz fel.
Így volt húsz éve, s most megint
szemem a katlanba tekint.
A világ újul meg, vagy én,
a változások küszöbén?
Sikátor végi kőfalon
a harmonikát hallgatom,
s poros, nyárvégi csillagok
ámulnak rám, hogy itt vagyok.
11 hozzászólás
Kedves Irén!
Nagyszerű verset hoztál. Közeleg a Húsvét így már aktuális is. Örömmel olvastam.
Gratulálok szeretettel: Adrienn
Köszönöm az olvasást, véleményt, kedves Adrienn!
Ha le tudnám írni az érzést,
ami versed olvasásakor tölt el,
a lelkemtől kéne kapjak idézést,
és olvasnám én felemelt fővel.
Érzések helyett most szavakba foglalom:
olvasva művedet, szívemnek jó nagyon.
Kedves Irén!
Gyönyörű verset írtál. Gratulálok.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali, az én szívemnek legalább olyan jól estek kedves, verses szavaid!
Nagyon szépen köszönöm!
Nagyon szép emlékezés egy különleges helyre.
Szusi, köszönöm, hogy olvastad, írtál!
Kedves Irénke! Szeretettel olvastam gyönyörű versedet. Éva
Kedves Évike, nagyon örültem jöttödnek!
Költői festmény. Pompás.
Üdv.: Á.E.
Köszönöm, hogy elmélyedtél e régebbi versemben. Üdvözletem!
Kedves Irénke
Engem ez Izraelre emlékeztet…nagyon…jártam ott……két hétig vendége voltam valakinek…szépen írtál róla verset…bárhol is játszódik.
üdv
– i –