Gyászba borul szívem, ha nem vagy velem,
ha nem hallom hangod, nem fogod kezem!
Szomorú a táj, ha a Nap bujdosik,
könnyes az ég, ha a föld búslakodik.
Te vagy a fény a sok szép virágnak,
tiszta harmat a szomjazó világnak,
szelíd szellő, mely szórja a magokat,
gondos tündér ki hozza az álmokat!
Olyan vagy nékem, mint a hajnali fény,
éledő álom és újabb remény,
felkelő Nap a virágos réten,
el feledt érzés, mi nem volt már régen!