Álmaimban százszor elgondoltam
En boldog csak akkor lehetek
Ha a halál nyila szivembe pattan,
Ha a pokol mélyében elveszek.
De tévedtem, elnezest kérek
Hogyha lehet még róla szó.
Végre érzem ,én is élek,
Nem kell már a koporsó!
Szivem jege lassan olvad,
De most biztos hogy felenged
Elindult a hóditó had:
Gond,búbánat,ég veled!
Most már tudok én is élni
Igazi,boldog perceket.
S töled fogok,te halál ,félni
Kit lelkem annyira szeretett.
. [IG_KITOLT]
8 hozzászólás
szekelyke! Ezek után én is ÉLEK!!!
Ritmusos, van tartalma, van menete – hihetelen köszi!
Titusz
Tetszik a ritmusa könnyebb olvasni
Köszönöm Titusz ,köszönöm dnyeszti,nagyon jok vagytok velem.
Elolvastam, és azt hiszem új tartalommal töltötted meg az én kis egyszerű életem 🙂
Szia! 🙂
Tetszik a vers. Egyedül két sor van benne, ami számomra talán nem illik bele a hangulatába, vagy nem is tudom hogy fogalmazzak.
De a mondanivalója az ott van, és a rímek is a helyükön vannak.
“Gond,búbánat,ég veled!” ez a mondat Csokonainak e szavaira emlékeztet :Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!”
üdv
Tiszteletttel,székely testvér.Ime egy karácsonyi,ajándék,paródia eme versedre:
Mily rövid az utca végétől a sarokig
Imént halni akart,most életért esdeklik,
Szivvel kéne eldönteni,ésszel rágondolni:
Ha élni akarsz,nem szabad meghalni.
Szia!
Nagyon tetszik a versed. Sokat elmond ez a négy versszak. 🙂
Gratulálok!
Kedves Szekelyke!
Nagyon tetszett versed, én is éreztem így…ill talán hasonló egymás utánban éltem meg ezeket az érzéseket!
Szeretettel: Falevél