Részese voltam bizonyos eseménynek,
azóta – levegőt mellőzve – mesélek:
abban a pillanatban visszataláltam,
és most meg itt vagyok, sajnos, hát így jártam;
pedig volt ott minden, a formás ideák
például a kedvenc nótámat dalolták,
aztán elkísértek egy szűkös határig,
s hogy mi leszek –mondták – egy napon elválik.
6 hozzászólás
Kedves Eferesz!
Egyszerű a versed, és valószínűleg ebben rejlik az ereje… a végére egészen megfogott; elmosolyodtam, és arra gondoltam, hogy milyen igaz… és folytatódott bennem a gondolatsor… Ez is tetszett, hogy a folytatást rám, az olvasóra bíztad!
Szeretettel: barackvirág
Az ideák világában lehettél!
Grat:sailor
Köszönöm kedves barackvirág!
🙂
Mindig van folytatás!
Ott, de csak gondolatban!
Üdvözlettel: eferesz
Gyerekkorom jutott eszembe, amikor kiléptünk a moziból, és még a film hatása alatt,
azt hittem az egész világ az enyém marad!
Az is marad, ha erősen hiszünk benne.
Üdvözlettel: eferesz