Most töröd a fejed,hogy hol a helyed
azt hiszed egyedül többre viszed?
A gondolkodás ím kifog egy férfin.
Én hiszem,okosat teszed ha
elveszed azt ami a tied.
Ha magával ragad az ár,amit bensőd diktál,
talán az amire oly régóta vártál,
beteljesülhet egy boldog éjszakán.
Talán!
Ne dobd el magadtól az érzéseket,
lélek nélkül csak gépezet a tested.
Életed színesre fessed.
így nem leszel elesett sem.
Bár legyél őszülő ember,
magadról se feledkezz meg.
Az évek elmúlnak,
az emlékek elhalványulnak.
A múltat,ha még eszedbe jutnak,
mint tavasszal a fák kivirulnak.
Az első lány aki a kezed fogta,
aki a szád először csókolta.
A harmadik kinél a szíved dobbant,
mind szalmaláng ellobbant.
Mikor férfivé lettél,
a nőkre szemet vetettél,
közöttük engem is észre vettél,
és megszerettél.
De el miért engedtél?
Az idő halad,emel közénk falat,
ami mellett mindig elhaladsz.
Az idő nem vár és senkinek meg nem áll,
rajtad múlik ami most vesztésre áll.
Ha mellettem elhaladsz,
ez nyújtson neked vigaszt:
A virágot akkor tépd le
amikor virágzik tenéked,
s nem lesz nyomasztó emléked.
Mint tárgyak a szekrényben,
emlékeid mindig veled élnek.
Voltak álmok vágyak, de merészek.
Mik maradtak?
Csak az emlékek.
Mindent belep az út pora
Mindegy, hogy mennyi az ember kora.
Jegyet csak oda válthatsz.
Az utad egyenesen járjad.
Amikor életed bejártad
csak akkor nézz hátra.
Talán én rám…
talán másra!
2 hozzászólás
Kedves Lizett!
Nagyon sok igazságot rejt a versed. Az utolsó versszak meg is koronázza az írásod.
Örömmel olvastam.
((Zoli
Kedves Zoli! Köszönöm,hogy olvastad!Köszönöm a gondolataidat a véleményed és az értékelésed.
Már azon gondolkoztam,hogy törlöm.
Szeretettel:Erzsi