Még egyszer láthattam örök ajkaidhoz hasonlatosan leírhatatlant.
Boldogságnak közelében kitartottam végig, akár bensőséges bánatomban is.
Átszeltem a tengert.
Fölfedeztem ezer tájat; végül találtam egy nőt, s megláttam még két-három férfit is.
Szerettem egy lányt, akinek szíve bizony tiszta volt és büszke, spanyolvérű nyugodt lélek.
Láttam én a szűnni nem tudó, beteljesíthetetlen alkonyatok végtelenbe tűnő elővárosát.
Megízlelhettem már számtalan igéket.
Ez mindenem,
és szívemből hiszem, hogy már nem látok és nem is viszek véghez újabb dolgokat.
Elhiszem, hogy napjaim és éjeim csak úgy, miként az Istenéi és miként az emberéi szegények és gazdagok.
Eredetileg:
Mi vida entera (Jorge Luis Borges verse)
Aquí otra vez, los labios memorables, único y semejante a vosotros.
He persistido en la aproximación de la dicha y en la intimidad de la pena.
He atravesado el mar. He conocido muchas tierras; he visto una mujer y dos o tres hombres.
He querido a una niña altiva y blanca y de una hispánica quietud.
He visto un arrabal infinito donde se cumple una insaciada inmortalidad de ponientes.
He paladeado numerosas palabras.
Creo profundamente que eso es todo y que ni veré ni ejecutaré cosas nuevas.
Creo que mis jornadas y mis noches se igualan en pobreza y en riqueza a las de Dios y a las de todos los hombres.
(Luna de enfrente, 1925)