Hibázom, mert megszületek,
Felsírok vagy felnevetek.
Mászom, lépek és szaladok,
Hibásan szavakat mondok.
Tanulok olvasni, írni,
Tányérból kanállal enni.
Játszom gondtalan nyarakon,
Oly boldog a gyermekkorom.
Szánkózom kedves teleken,
Angyalka súgja a nevem.
Elmegyek az iskolába,
Szerelmes leszek egy lányba.
Először leszek szerelmes,
Csalódástól lelkem terhes
Elbukom és talpra állok,
Nem törnek meg a bukások.
Irigyen nézem, hogy mások
Kedvesükkel mily boldogok,
Csalódnom kell másodjára,
Harmadjára, sokadjára.
Szívemre teszem a kezem,
Megírom ezredik versem.
Részegen árokba fekszem,
Józanon álmom nevetem.
Csalódom még százezerszer,
Megváltozik néma lelkem.
Kezet fogok a halállal,
Együtt sírok a világgal.
Reménnyel telve buszozom,
Heti adagom lefutom.
Lefogyok, hogy csinos legyek,
Ámde ettől is szenvedek.
Jön egy lány ki végre szeret…
Nem, nem, mégsem, mert nem lehet.
Csalódom végtelen egyszer,
A szerelem is agyonver.
Utálatos ember leszek,
Minden barátot elvesztek,
Meghalnak, kik így szerettek.
Egyedül kis házat veszek,
Ahol szobrok közt ébredek,
Címlaplányokat szeretek,
Jobbkezemmel szeretkezem,
Elpattan egy ér szívemben.
Verseimet tűzre dobom,
Álmaim droggal elnyomom,
A gázcsapot tágra nyitom,
Kis házamat felrobbantom.
Egy mocsárban térdre omlok,
Számba sarat lapátolok.
Hisztérikusan nevetek,
Miközben húst szeletelek
A lábamból, a kezemből,
S agyam loccsantom fejemből.
Orra bukom, orra esem,
Nyitva hagyom véres szemem.
Elrothadok bűzlő tetem,
Igékben ez az életem.
13 hozzászólás
Végtelenül szomorú a versed. Remélem, csak egy hangulat szülte. Nem tévedés, hogy megszülettél, mert mindennek értelme, célja van. Ha ezt megérted, a költészeted is ki fog teljesülni, mert nagyon tehetséges vagy.
Üdv: Colhicum
Köszömöm szépen! Ez jól esett! Bár nem hiszem magamról, hogy akár csak picit is meg tudnám közelíteni a nagy költőket. Bár azt vallom, hogy a költők nem értenek a versekhez… írják őket. 🙂
Gratulálok!
Versed első fele tökéletes, a második fele is jó, csak nem értek vele egyet.
De ez nem baj, legyen az én bajom..
Így tovább!Soha ne add fel!
Zsolt
Egy szomorú élet igékben. Tetszik a vers, de a megjegyzéssel nem értek egyet.
Szeretettel: Rozália
Gondoltam hogy a megjegyzés nem fog tetszeni. Valóban, nagyon sokan hisznek még a szerelem nevű álomban, és hogy minden szép meg jó. Amit eddig én láttam a szerelemből, az az, hogy életerős, mosolygós emberek törtek meg és kerülek veszélyesen közel saját életük kioltásához. Mindenki a szerelemtől teszi függővé a boldogságot. Igen, valóban gyönyörű érzés, de egyben a legkegyetlenebb és legpusztítóbb is. Nem feltétlenül kell a gondolattal egyetérteni. Nem is ezért írtam a verset, hanem azért, mert ilyen is van. Bármilyen meglepő, van olyan ember, akinek soha nem teljesülhet be a szerelme. Van olyan, aki csak szenved ettől az érzéstől. Különbözők a sorsaink. Épp ezért előfordulhat, hogy valaki soha nem találja meg azt, ami másnak megadatott.
A megjegyzéssel maximálisan egyet tudok érteni, kis kiegészítéssel részemről:
a legnagyobb boldogságnak is a szerelem az oka. :)))
Kedves Davey!
Egy meghiúsult szerelem valóban összetörheti az embert, szerencsés az, aki megtalálja az igazit.
Zsolt!
Igen, a szerelem porig sújthat, de egekbe is emelhet. Mindkettőtöknek az utóbbit kívánom!
Kemény, nagyon kemény.Sajnos igaz az a hozzászolásod, hogy nem mindenkinek adatik meg a szerelem,vagy ha még is, az meglehet, plátói marad.Van nem egy ilyen ismerősöm.Hogy miért, azt nem tudom, de majd minden lány akihez közelített, csak a barátságát akarta, a szerelmét nem.Valami lehet bennük, ami mértéktartásra inti a lányokat.A korodat néztem, és ismerem a korosztályod problémáit, mivel a fiím, alig fiatalabb nálad.Sajnos, a mai lányoknál, kevés kivétellel, nem az érzelmek, és a lélek dominál.Ez baj!!!!!!!Minden kapcsolat alapköve.Egy Mercédesz nem ad csókot, a pénz egyszer elfogy, és nem veszik észre, hogy a pláza cicák idelye lassan kihunyni látszik.
Tudodo, lányom is, és a fiam is, hála égnek más értékrendben él, nekik fontos az érzelem, és erre büszke vagyok.Akkor már a véremen kívül, egy darab ott van bennük a lelkemből is!Kívánom neked, hogy életed igébe szedve vidámabb legyen, és megtaléáld azt a lányt, aki értékelni tudja érzékeny szép lelked!
Szeretettel:Kriszti
Ma Davey napot tartottam, ismerkedtem a verseiddel…ez a versed különösen elnyerte tetszésemet, nagyon ott van a grafikája a szemem előtt, mint egy film. Gratulálok Neked:)
Sajnos, teljesen át tudom érezni, amit mondasz Davey…
Kedves Davey!
Az összefoglalód kissé pesszimista hangulatban születhetett, és ez teljesen áthatja. A rövid, pattaogó mondatok, a puritán rímek csak fokozzák a letargia érzését… Vannak ismerőseim, akik elégedettek az életükkel szerelem nélkül is, sőt! Attól tartanak, a szerelem csak tönkretenné tökéletes világukat, és gyávaságból, vagy talán kényelemből nem mernek belemenni komoly kapcsolatba… Nem tudom, lehet-e így teljes az életük, én nem bírnék szerelem nélkül létezni:)
Üdv: Borostyán
Köszönöm Borostyán! Valójában nem az én érzéseim. Tudom, hogy kicsit furán hangzik, de én nem gondolom ezt a szerelemről. Amit írok, az csak írás. Beleélés egy másik helyzetbe.
Jo ez a vers, olyan baratsagosan, kedvesen indul….aztan atfordul szepen lassan, eltünik a remeny, s marad a letargia. Vegig magaval sodortak a soraid, megragadtad a figyelmem es el nem engedted.
Hogy a szerelem tesz-e tönkre mindent…ezen jot mosolygok…mi magunk vagyunk, akik mindent tönkreteszünk (ha tönkre teszünk), nem masra kell mutogatni, hanem magunkra 🙂
De örülök, hogy ez csak egy "beleelös" vers, es nem ezt gondolod/gondoltad igazabol.
Köszönöm az elmenyt,
H.