Életem regénye

Szép gyermekkorom volt
Szüleim mindent megtettek értem
Habár az Életet féltem
Otthon békében éltem
Ültem a könyveim között
Szívembe boldogság költözött
Színes kalandot vágytam
S ha könyveimben nem találtam
Hát meséltem magamnak bátran

Voltam elveszett gyermek
Kit idegenek felnevelnek…
Királylány kinek jóságát
Mások rossz szemmel fogadták
Álmodtam magamnak herceget
Akit nagy veszély fenyeget
Megmentéséért cserébe
Tehettem kezemet kezébe
Szép volt minden mese vége

S elértek a kamasz évek
Rájöttem senki sem ért meg
Nem lehetek magam elvesztem
Barátokat szívvel kerestem
Szemembe nem mondtak rosszat
Annál kegyetlenebbek voltak
A jóért rosszal fizettek
Aláztak, csúfoltak, kinevettek
Más voltam, hát nem szerettek

Aztán jött a szerelem
Tizennyolc évesen megtettem
Testemmel lelkemmel szerettem
Minden szavát komolyan vettem
Elhagyott, de én nem feledtem
Feladtam, nem volt több hitem
Véget vetettem volna az egésznek
Nem tudtam, hogy ennyit nem ér meg
Megmentettek, de nem tudtam minek

Múltak évek, éltem ahogy lehet
Szívembe temettem az emlékeket
Nem hittem, hogy boldog lehetek
Most mégis újra szeretek
Mert eljött a kékszemű herceg
Felejtem a keserű percet
Boldog vagyok, reménnyel telve
Küzdenem kell, de van értelme