Próbáljuk kibogozni az életünkben összekuszálódott szálakat,
Közben megvalósítunk néha már-már elfeledett vágyakat,
Látunk és észlelünk időnként gonosz árnyakat,
Behúzzuk és meggyógyítjuk a sértett szárnyakat.
Új erőre kapunk, fényünk arannyá válik
A fénytől a gonosz köddé mállik,
Eltűnik térből, s dimenzióból,
Újra részünk lesz minden földi jóból.
2 hozzászólás
Kedves Aphrodite!
Látom már egy éve nem írtál verset.Te is eltűntél a térből és a dimenzióból egy időre.
Érdekes vers.Sajátos hangulata van.Tetszik.
Mária
Kedves Aphrodite!
Optimista soraidra gratulálok:sailor