Fájdalmat éreztem ujjamon, lenézek rá, és látom:
azt egy vérszomjas pók marja épp,
vérembe fecskendezi halvány sárga mérgét.
Úgy égetett, mint kovácstűz a vasat,
ha izzó ereimhez érek, mint csöveket érzem bent,
a szívem dolgozik, de megállna ha tudná…
ha tudná, hogy mérget szív most a kamráiba.
Lassan feloldódik és a múltnak adja magát,
a szöveteim emlékeimmel pusztulnak hát.
1 hozzászólás
Mulholland!
Érdekes képet festesz le. Mindez talán egy másodperc alatt futhat át az agyon, de te most megnyújtod az időt.
Itt-ott bicegős a rím. Ám "méreg hatása alatt"… érthető.
Köszönöm.