Az életed magad élled,
nincs mi letörhetné,
nincs mi meggyötörné,
mi porba tiporná,
nincs mi akadályoznál léted,
és mégis van,
hiába bármi pajzs,
bármi barlang,
az életről csak egy mondta van,
te egyszerűen felfalsz,
vannak pillanatok, miért megéri élni,
látszólag semmiség, az ember mégis érzi,
de a pillanat elillan,
és jönnek a kínos fájdalmas órák,
mikor megfogják az ember torkát,
és megszorongátják,
megszapulgatják,
míg csak elnem megy az életkedved,
s rájössz, mit sem ér minden tetted,
hisz az emberek csak lenéznek,
s nem tetéznek,
kimondják a szörnyű kritikát,
hogy te nem vagy igaz ember,
csak én nem értem,
és én nem találom itt az iróniát?