Az ajtók csak álltak ott mereven
Csak úgy vártak, bámultak csendesen
Mormogták az öregek
Bárcsak megmozgatnák e tömeget a tömegek
Míg vártak ott, az idő telt
Múlt, szűnni nem akart
Egyszer csak valaki ott termett
És rögtön hasznukra lelt
Haszontalanból lett a most hasznos
Egy kéz a kilincsen lenyomatot hagy most
Vagy ez mégiscsak hasztalan
Termeszek mászkálnak minduntalan
Sokoldalú, rugalmas
Így nem lesz unalmas
Ha készíted, vagy csak nézed
Amit ajándékba ad a természet
Por és hangfogónak sem utolsó
Hat láb mélyen síró koporsó
Fényezik, csiszolják
Lelküket kioltják
Olyan ez, mint a rossz gyerek
Égetni való, mást nem tehetek
4 hozzászólás
Nagyon-nagyon jó lett versed! Gratulálok!:)
Kösz szépen sleepwell !! Igyekszem vmi jót ( vagy legalábbis érdekeset) kihozni általában …többé-kevésbé megy is 🙂
Még mindig túl lehangolóak a verseid….. ami nem baj, de nem egy pesszimista embernek ismerlek. -Miért írsz oly borongón?
És a legfurcsább…… tetszik, ötletet adtál….. 🙂
ChaosAngel: Azért írok lehangoló verseket, mert ezt hozza a gép. Eddig még nem jött más ki a kis agyacskámból 😀 Egyszerűen nincs ihletem pozitív verseket írni (sajna).