elfelejtett
illatok öleléséből
előtört
az emlékezet
az elmén túli igazságok
da Vinci-kódba
tömörültek
megfeneklett
csendlátomásokba
görbült a tér
sztrájkba lép
a szél
folyékony üzenetek
palackjában apró buborékok
viháncolnak
ébren marad a nap
istenek kergetőznek
az égbolt alatt
*
táncoló falevél
fény
érintés
elfelejtett illat
emlék
ölelés
húzd el cigány azt
a nótát melyben
újjászülettem
13 hozzászólás
Üdv itt… ismerős vagy máshonnan. :)) És jól emlékeztem, mert egy nagyon jó verssel jelentkeztél.
kicsi a világ :))) köszönöm szépen.
Versed mintha egyfajta emlékezés lenne. Emlékezés valami nagyon szépre így a nyárutón. Soraid beszédes képekkel, izgalmas formában bűvölik az olvasót…
üdv és grat
leslie
köszi figyelmedet szeretettel
Nagyon tetszik, Andy. Kellően elvont ahhoz, hogy újra kelljen olvasnom.
Gratulálok!
köszönöm!
Tömör mondanivalójú, szép verset olvashattam az előtörő emlékekről.
Gratulálok
köszönöm figyelmedet.
Remek sorok, szép líra!
A központozás hiánya célba ért, mert több értelemben, és több fajta összefüggésben is olvashatóak a sorok.
Gratulálok!
köszönöm szépen! szeretettel
De jó, hogy rátaláltam.
Ragyogó, mint minden versed,
Grt. oroszlán
köszönöm szépen! szeretettel
Kedves Andy!
Kíváncsi voltam az elejére. Nagyon tetszik az egykori itteni bemutatkozó versed.
(Talán a cím hosszú egy kicsit, nekem.) De nagyon jó, tetszik.
Szeretettel: Laca 🙂