Sárgul a lomb, múlik a nyár,
messzire száll, mind a madár.
Színehagyott, őszi levél,
messze sodor, felkap a szél.
Botlik a láb, reszket a kéz,
csillog a szem, s messzire néz.
Halkul a szó, hajlik a váll,
lombok alól, súg a halál…
Távoli hang: fejszecsapás,
jégbefagyott, vízcsobogás…
Elfogy az út, oly szomorú,
mint a szakadt, gyöngy koszorú…
16 hozzászólás
Annyira szép, mélabús… Igen, ezzel mindig szembe kell néznünk…
Kicsit sok vesszőt használsz. A második versszakban a színehagyott után, és az utolsó versszakban a jégbefagyott után nem tennék vesszőt, mert szerintem a két-két szó összetartozik. Ugyanígy nem kell vessző a "lombok alól súg a halál" vagy a "mint a szakadt gyöngykoszorú" esetében. Mindezek ellenére és mindezekkel együtt is elragad a versed hangulata.
Üdv: Klári
Szép ez a vers nagyon, még ha szomorú is, egyetértek Klárával a vesszőkel kapcsolatban, bár nekem is rengetegszer van vele gondom.
szeretettel gratulálok: Zsu
Nagyon szépen megírt, megérintő verset alkottál. Egyszerű szavak, képek, mégis milyen sokat mondanak.
Kedves Antonius!
Nekem olyan, mint egy szomorkás dall.
De nagyon tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves Antonius!
Megragadott a ritmusa!
Olyan szépen írtad le…szinte
hallani a ´fejszecsapás-t´,a ´jégbefagyott,vizcsobogást´
Grat:sailor
Nagyon köszönöm a figyelmeteket, kedves szavaitokat.
Klára kedves! Tökéletesen igazat adok neked és köszönöm a segítségedet.
Üdv. a
Ez tényleg szomorú, teljesen átjött, és remekek a rímek.
Delory
Köszönöm szépen kedves Delory.
Üdv. a
Kedves Antonius!
Néha a szomorúságban is van szépség. Most a versedben megtaláltam mind a kettőt együtt.
Ági
Kedves vagy Ági. Köszönöm.
Üdv. a
Szia!
Csodálatosan visszaadod a borongós hangulatot. Az elfogyó út összes fájdalma áthatja versedet. Szép!
Szeretettel: Eszti
Köszönöm kedves Eszter a figyelmed, kedves szavaid.
Üdv. a
Kedves Antonius!
Az ősz mindig elhozza az elmúlás érzését, és ahogy haladunk előre a korban egyre jobban megérint bennünket. Csak nem mindenki képes ilyen szépen megverselni ezt az érzést.
Remekül tudod a makrancos szavakat a kezed alá szelídíteni, hogy teljes élményt adj az olvasónak, azt, hogy a miénk is az általad megírt varázslat.
Judit
Köszönöm szépen kedves Judit a megtisztelő viszont látogatásod, a kedves véleményed.
Üdv. a
Szép vers, nagyon szép… a ritmus is (szeretem a choriambust). Remélem, nem fogyott el az út, és hozol még verseket (bár magam is elég ritkán jövök…)!
Szeretettel: Mónika
Köszönöm kedves Mónika a megtisztelő látogatásod, kedves szavaid.
Üdv. a