Hányszor kívántam, hogy ne legyek,
ó, hányszor szaladt ki a számon.
Gondoltam akkor nem szenvedek,
jobb elhagyni mesevilágom.
Haltam volna úgy, mint a hegyek,
büszkén, lávafolyamot húzva.
Emelt fővel tűrve sebhelyet,
és nem jajongva, kúszva-csúszva.
Lehet csak játszom, hogy élek én,
hogy könnyebbnek tűnjön itt minden.
Barátot, nőt, ahogy szeretnél,
hogy a nevetés is a kincsem.
Munkámba örömmel merülőt,
anyák közt mindig elöl állót.
Az ámulóknak lenyűgözőt,
míg elmúlás sző körém hálót.
Az utca, a ház, a felhő is
festett kép, csalón csalogatnak.
Hamis világ 'mi, ha felnő, kincs,
de ezért hazudjak magamnak?
Hisz tudom jól, nem az élet rossz,
csak a szikra hunyt ki a szélben.
Számomra jót már biz' rég nem oszt,
félek, én is végleg kiégek.
10 hozzászólás
Mintha kicsit többet akartál volna fogni. A rímelésre gondot fordítottál, mégsem lett elég jó. A 3. versszak 3. és 4. sora – noha sejthető, mit szerettél vona megfogalmazni – kicsit magyatalan lett, nem egészen tiszta. Maga a cím pedig, "elhamvadó" csak a lávafolyamnél kapcsolódik szorosan a vershez, ha az elmúlást az elmhamvadással szeretted volna kifejezni, akkor arra kellett volna jobban "rágyúrnod".
Kedves Zsanett!
"csak a szikra hunyt ki a szélben" Aggódni tehát nem kell! Engem is gyakorta ihlet meg a zene, ahogy mondani szoktuk, ha nincs ötleted olvass másokat, vagy halgass zenét. 🙂 Számomra a versed, talán még ihletet is adott. Köszönöm, és gratulálok!
Szeretettel: pipacs 🙂
Szia Zsanett! 🙂
Maximálisan csillagos gondolatok – szép ruhát öltve. Nagyon tudsz, pedig olyan szomorú ez a vers, hogy a szívem sajdul belé, de azért érzem át kellőképpen, mert osztozom minden gondolatodban. Akár én is írhattam volna, de megtetted helyettem. Nagyon bele tudom élni magam a versbe. Magunknak nem tudunk hazudni, szerintem nem is kell. 🙂
Hogy mennyire azonosak a gondolataink, azt az is alátámasztja, hogy épp ezt a zenét mellékeltem az Ősz hunyorog című versemhez október első napján. Más képek, de az előadó ugyanaz: Secret Garden. 🙂
Nagyon jó a vers, minden gondolata mély. A negyedik szakasz különösképpen bennem él.
Szeretettel: Kankalin
🙂 Az előbb elfelejtettem, hogy nem tudom a cím kisbetűs voltának okát. Nekem nagy kezdőbetűvel kívánkozik, de ez csak az én meglátásom. Nem tudom a "nemecsekes" forma miértjét. 🙂
"Számomra jót már biz' rég nem oszt,
félek, én is végleg kiégek."
Kedves Zsanett, remélem nem!
Gratulálok szép versedhez, Judit
A lezárás szép, de lemondó és szomorú!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Köszönöm véleményedet, kedves Csaba.
Elgondolkodtató.
Az élet, az érzések elmúlása, "elhamvadása"… kiégés lelkileg, érzelmileg..félelem mindezektől..Lehet nem ment át egészen, és hibátlan formában.
Köszönöm, hogy olvastad, kedves Pirospipacs.
Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velem gondolataidat, kedves Kankalin.
Köszönöm, kedves Judit.
A félelem azért ott bujkál időnként…
Köszönöm, kedves Fél-X.
Csodálatosan fejezted ki ezt az érzést, Kedves Zsanett!…
Ilyen egy szomorú , kiégett ember lelkivilága!
Szeretettel gratulálok!
Ölellek: Lyza
Köszönöm, kedves Lyza. Örülök, ha elnyerte a tetszésedet. Szeretettel:Zsanett
Kedves Zsanett!
Tökéletesen leírtad az érzéseidet.Megható és szomorúan szép vers.
Barátsággal Ági