Sonnets from the Portuguese
How do I love thee? Let me count the ways.
I love thee to the depth and breadth and heights.
My soul can reach, when feeling out of sight
For the ends of Being and Ideal Grace.
I love thee to the level of every days
Most quiet need, by sun and candlelight,
I love thee freely, as men strive for Right,
I love thee purely, as they turn from Praise,
I love thee with the passion put to use
In my old griefs, and with my childhood’s faith,
I love thee with a love I seemed to lose
With my lost saints, – I love thee with the breath,
Smiles, tears, of all my life! – and, if God choose,
I shall but love thee better after death.
___________________________________________
Portugál szonettek
Hogyan szeretlek? Módját számolom:
Magasröptűen, mélyen, parttalan…
Lelkemmel, mert én nem látszom magam,
A Lét s az Üdv határát súrolom.
Szeretlek csendben, gyertyánál, napon,
Szükségem erre mindig adva van,
Mint Jót vágyó, ki Dicsre nem fogan,
Szeretlek tiszta szívvel, szabadon,
Gyermek hitével, szenvedélyesen,
Így szenvedett ő gyászok idején;
Szeretlek… Lévén ez a szerelem,
Mit szentjeimmel vesztettem el én.
Kísérje könny, mosoly bár életem,
Szeretlek ott is: sírom fenekén…
* * * * *
4 hozzászólás
Szia mandolinos! 🙂
Ha már így éjnek évadján, akkor szólok is. 🙂
Szép a vers, de valamiért nekem még hiányzik belőle valami. A fordítást nem tudom figyelembe venni, csak magát a kész alkotást.
Talán attól portugál, hogy 10-es a sorok szótagszáma? Mert az tisztán látható, hogy a rímképlet petrarcai. 🙂
Az az érzésem támadt, hogy valószínűleg Elisabeth az angol hidegvér miatt visszafogta magát, mert a te műveid mindig elolvasom, ennél több van bennük.
Félre ne érts, nagyon szép a vers, de tényleg valami többlet hiányzik belőle, amit nem is tudok körvonalazni, csak érzem. Talán a szonett miatt, mert nem húzott elég mélyre.
Azért jó volt ám itt, mert nálam jobban nem sokan kedvelik a szonetteket. )
Szeretettel: Kankalin
Szia, Kankalin!
Igen… Elisabeth nyolcszor ismétli "I love thee", én csak ötször írtam le… Az angol annyira tömör az egyszótagú szavak sürítésével, hogy képtelenség mindent magyarul is beleszuszakolni a fordításba. Ennek a versnek a nyersfordítását kaptam meg (persze, az eredetivel együtt) egy Londonban sokáig élt, irodalomszerető ismerőstől, aki maga is ígérte, hogy le-műfordítja…. Kíváncsi leszek, hogy ő mennyit tud beépíteni az adott szigorú formába. Inkább én voltam kénytelen visszafogni magam a browningi érzelemgazdagság megnyilvánulása mellett. Sok mindent tudatosan kihagytam, bár a nyers, amit kaptam, nagyon alapos volt…
Azért még próbálom majd továbbmélyíteni, de megvárom, hogy ismerősöm mit hoz ki belőle, mit ítél inkább fontosnak a tételes tartalomból.
Köszönöm szíves véleményed, egyetértek vele, örülök, hogy azért szépnek találtad az alkotást, ami alighanem még finomításra vár…
Szeretettel: Dávid
Javított verzió, hogy szenvedélyesebb legyen…
Portugál szonettek
Hányféleképp szeretlek? Számolom:
Magasröptűen, mélyen, parttalan.
Közben lelkemmel – nem látván magam –
A Lét s az Üdv határát súrolom…
Szeretlek éjt-nap szótlan, konokon,
Belém az érzés már kódolva van,
Szeretlek tisztán, Jóra szomjasan,
Szeretlek Dicstől menten, szabadon,
Szeretlek hittel, szenvedélyesen,
Ahogy szenvedtem gyászok idején;
Szeretlek… Úgy fest, ez a szerelem,
Mit elvesztettem szentjeimmel én.
Szeretlek… Könny bár, sóhaj életem,
Szeretlek ott is majd, a sír ölén…
Újabb korrekció…
Hányféleképp szeretlek? Számolom:
Szeretlek mélyen, fennen, parttalan.
Közben lelkemmel – nem látván magam –
A Lét s az Üdv határát súrolom…
Szeretlek éjt-nap szótlan, konokon,
Belém az érzés már kódolva van,
Tisztán szeretlek, Jóra szomjasan,
Önzetlenül szeretlek, szabadon,
Gyermeki hittel, szenvedélyesen,
Mint szenvedtem rég gyászok idején;
Szeretlek… Úgy fest, ez a szerelem,
Mit szentjeimmel veszítettem én.
Szeretlek, át egy könnyes életen,
S ha hív az Úr,– még inkább sír ölén…