Eljött immár ez a nap,
olyan nagyon vártam!
Szép ruhába öltöztem,
szívemet kitártam.
Utoljára szavaltam:
ugye milyen bátran?
Tudod óvó nénim, hogy
ide vígan jártam?
Kedves volt a daduska,
s minden csoporttársam.
Óvó néni óvott, nevelt,
bontogatta szárnyam.
Tudom, nagyon szeretett,
és én is imádtam!
Épp, hogy három éve,
hogy óvodássá váltam.
De én most már megnőttem,
jól tudom a számtant.
Cipőmet is bekötöm,
Ügyes lettem. Láttad?
Az iskolapad szólít,
gondolok majd rátok!
De néha eljöhetek?
Tárt karokkal vártok?
4 hozzászólás
A boldog gyermek öröme a mi örömünk is.
Legyen sok ilyen kis lurkó!
Köszönjük, üdvözlettel Á.E.
🙂 Igen, így van! Köszönöm az olvasást és kedves szavaid: Zsuzsa
Drága már felnőtt Suzanne!
Ha nem is nagyon régen, de valóban felnőttél, jártál óvodába, majd kijártad
az iskoláidat, gondolom, hogy jelesen fejezted be.
Most pedig ide is eljössz, én biztosan tudom, hogy Téged sokan szeretnek,
s gyönyörű szerelmes verseidet mindnyájan örömmel olvassuk.
Légy nyugodt, mert tárt karokkal várunk, Téged és verseidet.
Szeretettel olvastam.
Finta Kata
Drága Kata!
Ó, de jó! Ennek nagyon örülök 🙂 Köszönöm szépen kedves szavaid: Zsuzsa