Délibáb lett a nyugdíjas korom,
elérni azt, most már hogyan fogom?
Minden évben távolodik tőlem,
nyugalmazott sosem lesz belőlem?
Negyven felett múlt éveim száma,
mikor léptem munka világába.
Közelednek a nyugdíjas évek,
ám most ettől vissza kell hogy lépjek!
Fél évtized jött rá tollvonással,
de még addig megnyújthatják párral!
Akár hetven is lehet belőle,
már nem várok jobb hírt én előre!
Gilgamesként füvét ifjúságnak
felkutatom…, titkát e világnak!
Lemegyek az víz alá is érte,
te is kaphatsz, ha majd neked kéne!
Hajam kinő, izmaim dagadnak,
nagy kezeim szerszámot ragadnak.
Dolgozom majd hetvenig, mint robot,
szívem, mint egy svájci óra…, dobog!
Hétvégeken a diszkóba járok,
s meglehet hogy focistának állok!
Válogatott leszek hatvan felett,
s egykettőre a Reálban leszek!
Mire nyugdíj üthetné a markom,
atlétaként folytatom a harcom.
Lefutom a postást száz méteren,
s megérdemelt nyugdíjam felveszem!
3 hozzászólás
:))))))
De valójában nem ezt akartam mondani!!!!
Hanem ezt:
Hát, igen, értjük, megértjük, mi sem értjük…:((((((((((
Kedves Alberth!
Majdnem nevettem.Végül nem nevettem.Érdekes aktuális nyers valóság amit írtál.:(
Barátsággal: Ági
Real???? :O:O:D
Egyébként nagyon tetszik a versed!
Barátsággal: Laguna!