Nedves tónak száraz partján élő béka megnémul,
Nem hallja a halló ember ki a parton megbénul,
Sej kopasz denevér, bennünk nincsen cicavér,
Sej kopasz denevér, nem teker már az egér.
Látó vaksiz, hát becsücsül, peckes meg leüldögél,
Hajas ember tarra simít, a dumás meg némán néz,
Sej kopasz denevér, bennünk nincsen cicavér,
Sej kopasz denevér, nem teker már az egér.
2 hozzászólás
Jó versednek nincsen párja, mosolyog a lelkem is,
víggá tetted a szívemet,s boldog most az estem is.
És az ellentettje…
Rossz írásod egy a sokból, szomorúan olvasom,
bús versikéd bántja szívem, boldogtalan lett napom.
Kedves Angie!
Természetesen az utolsó két sort csak a poén kedvéért írtam. Valójában nagyon jó az ötlet, és igazán jól írtad meg. Nagyot kacagtam! Köszönöm neked.
szeretettel:
Millali
Ez volt a célom, egy kis vidámság 🙂
A mosolyra nagy szükség van !
Üdv. Angie