2024. december 13., péntek
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Ellentmondások

    Horák Andrea KankalinBy 40 hozzászólás2104 megtekintés

    Fáj-zene gyilkol, lüktet az agy,
    álnok az Éjszaka magamra hagy.
    Tépdesi szirmom, de oldja a kínt,
    virágot bontok, hát földre taszít.

    Porból fölemel, sárba tipor,
    parazsat oltana, tüzet csihol.
    Világot kínál, de visszaveszi,
    életem vigyázza, ezért teszi.

    Széltől is óvna, s orkánt kever,
    vágyakat ébresztve mégsem ölel.
    Arcokat szárít, de könnyre fakaszt,
    száműzetésben is néma vigasz.

    Szirmot simogat, virágot öl,
    ingatag jelleme apróra tör.
    Felleget kerget, de vihart kavar,
    hasztalan harcol az álmaival.

    Share.

    40 hozzászólás

    2. Névtelen on

      A zene mindenre jó, életben tart és megöl, ha kell. De vigyáz rád, óv téged és néha túlhevül,majd jégbe fagy-ezért vigyázni kell vele.De biztosan nem akar rosszat.Ezt tükrözi a versed, ami kicsit lázban éget,felkavar, eléget és megfagyaszt..Jól érezhető a belső tusakodásod, de szerintem érezhető a vonzódás mindezekhez a "roszakhoz".
      És a zenét és meg kell "szólaltatni" ebben igazad van.
      ruca

      • Horák Andrea Kankalin on

        Sziaaa!
        A zene tényleg mindenre jó, de közben rájöttem, hogy a Bársonyos Éjszaka is. Mindkettő ugyanazt teszi velem. Vigyáz rám, óv, néha jégbe fagy, aztán túlhevül, de szerintem nem kell velük vigyázni. Így jó mindkettő, ahogy van. Az a Bársonyos Éjszaka pillanatnyilag jobban belső lázban éget, felkavar, mint a zene.
        Jól látod a belső tusakodást, a "rosszak" meg nem is rosszak. 🙂
        Zene nélkül pedig nem tudok versikét írni.
        Nagyon jól megértettél mindent! 🙂 Örülök!!! 🙂
        És K Ö S Z Ö N Ö M !
        Szeretettel: Kalin

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia!
        Örülök, hogy tetszett! Elgondolkodtam, hogy vajon miért asszociáltál pont az említett hölgyre. Valamivel fiatalabb vagyok nála. 🙂
        Azért van bennünk némi közös vonás a nemünkön kívül. Például ez itt:

        "Ha egyetlen szív fájdalmát enyhítem:
        nem éltem hiába;
        ha könnyítek egyetlen életen:
        nem éltem hiába;
        ha lepottyant madárfiókát visszarakok a fészkébe, a fára:
        nem éltem hiába." Ezek Emily gondolatai, de régóta magaménak vallom. Meg is lepett, hogy pont ő jutott eszedbe.
        Köszi, hogy itt jártál!
        Szeretettel: Kankalin

    8. ultraviolet on

      Szia Kankalin! Olvastam valahol,léteznek módszerek, amikkel hosszas gyakorlás után az ember irányítani képes a saját álmait. Bár, nem tudom.., amennyire ezt a "valódi" világunkat elszúrtuk lehet, hogy nem is érdemes abajgatnunk az álomvilágot, had maradjon meg tisztán.
      Szép a versed!

    9. Horák Andrea Kankalin on

      Szia UV!
      Háááááááát, ez itt nem álom, hanem valóság a javából! Úgy látom, elég rejtélyesre sikeredett, csak az érti, aki írta, meg az, akiről szól. 🙂
      A vers pozitív. Tudom, nem annak látszik, de tényleg az. Amolyan "mindenjóhajóavége" befejezésű elmélkedés.
      Az utolsó 3 vsz. negyedik sorai tükrözik ezt. Bársonyos az Éjszaka, nagyon is! 🙂
      Köszi, hogy itt jártál, nagyon kedves tőled!
      Szeretettel: Kankalin

      • Hópihe on

        "Úgy látom, elég rejtélyesre sikeredett, csak az érti, aki írta, meg az, akiről szól." (By Kankalin)

        Akkor most kötözködöm egyet, okés? 😀
        Szerintem nem baj, ha nem értjük vagy másképp értjük. Pont ettől lesz varázsos. Hogy mindenki mást lát benne. Elmondhatnám, hogy nekem mit jelent a versed, de nem teszem, mert az lehet, hogy neked, vagy a többi olvasónak butaságnak tűnne. *kötözködés vége*

        cuppcupp Kisboszi

    12. Joxemi on

      Drága Kankalin!

      Imperioso! Magnifico! Uno de los poemas más hermosos! Az egyik legjobban sikerült mű ez, drága Kankalin… igaza van Netharcoskának: megérte elolvasni! Espero tan, puedo leer obras maestras similares de usted aún! Írj sokat, hadd olvassunk még több remekművet! 🙂

      Jox

    14. Poppy on

      Szia!
      Ezt most találtam 🙂 Igazán remek a ritmusa (talán csak a 14. sor borul kicsit) , a rímek is jól sikerültek, és az ellentmondások szépsége is kiderül belőle.
      "A zene az kell, hogy ne vesszünk el, hogy mégse adjuk fel."
      Akinek muzsika van az életében, a szívében, igazán szerencsésnek mondhatja magát.
      Üdv,
      Poppy

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Poppy!
        Megtisztelő, hogy itt voltál! Nézeeeeeeem a 14. sort…: néztem. 🙂
        Na az nekem is borul. Mint ahogyan én is borulgatok. Mosolyogva a porban. 🙂
        Szerencse, hogy van a zene, mert ezért sem adom fel. Tényleg szerencsésnek mondhatom magam, mert legalább "az" van. Nem adom fel, bár bevallom, néha eljátszadoztam a gondolattal. De azért megjegyzem, ha jól belegondolok: akiért született ez a vers, nem akárki. Az a Bársonyos Éjszaka nekem mindent megér!
        Tényleg köszönöm, nagyon kedves vagy!
        Szeretettel: Kankalin

    15. Rumcájsz on

      Kedves Kankalin!
      Annyi szépet írtam már Neked, nem győzöm újra meg újra hangoztatni: remek alkotásaid vannak! Örülök a műveidnek, próbálok erőt meríteni belőlük!
      Üdvözlettel:

      Rumcájsz

      ui: most nem rontottam el az aláírást! Éljen!

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Rumcájsz!
        Csak megköszönni tudom, hogy beugrottál! Örülök, ha erőt adhatok innen, mert én meg Cs-tól szedem be minden nap! Legalább vissza tudok juttatni belőle valamennyit!
        Rád fér!
        Köszi, látom tudod a neved! Ugye aki ritkán jár itt, azt se tudja hogy hívják!
        Én már csak a Kankalinra hallgatok. Ha az igazi nevemen szólítanak, már olyan idegenül hangzik! Még a Suzy is, pedig az nagy szó!
        Köszi, hogy megtiszteltél e jelenléteddel!
        Szeretettel: Kankalin

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Hosszúnevű Gabe! 🙂
        Köszönöm, hogy elolvastad, s hogy még magával is ragadott! Benne a lelkem. 🙂
        Na a képlet ez azóta sem változott fikarcnyit sem. 🙂
        Tényleg rövidebb a 14. sor, de kántálva nekem belefér. Sokat kántálok mindig, írás közben pláne, meg máskor is. (Szakmai ártalom.)
        Örülök, hogy tetszett! És hogy nem egyszer olvastad… az nagyon megtisztelő! 🙂
        Szeretettel: Kankalin

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Ági! 🙂
        Van benne ellentmondás, biza! Ezért is adtam ezt a címet a versnek. Viszont semmi lehangoló nincs benne, inkább túlzottan óvó-vigyázó. 🙂
        Sajnálom, ha lehangolnak az írásaim, hiszen mindig igyekeztem, hogy a gyászom is inkább csöndes áhítat legyen mások számára. Az valóban igaz, hogy nálam nem sok vicces dolgot találsz. Ha nem szeretnél lehangolódni, akkor nem ajánlom egyetlen szonettem sem. 🙂
        Köszönöm, hogy mégis elolvastad ezt itt. 🙂
        Szeretettel: Kankalin

    Leave A Reply