Ellopta a szívemet már rég,
egy káprázatos hófehér herceg.
Ámbár nem lovon jött csak gyalog,
úgy dajkál mint az anya gyermeket.
Ellopta a szívemet már rég,
és még most is bíz fogságban tartja.
De nem is bánom! Oly jó ez így!
Érzem, hogy bús szívemet áthatja.
Vágyón nézem a havas tájat
és ahogy szendereg méz- édesen!
Nézd! Most szorosan összebújnak,
reményt álmodnak lágyan, békésen.
6 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Nagyon nszép hasonlatokkal díszített írás!
"Vágyón nézem a havas tájat
és ahogy szendereg méz- édesen!"
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép Karácsonyt!
Kedves sailor!
Köszönöm szépen a jókívánságot is.
Békés, boldog karácsonyt kívánok jó egészségben 🙂
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szépen leírtad a téli táj szeretetét…
A "hófehér herceg"…. Csodaszép. 🙂
Szeretettel: gleam
Kedves gleam!
Köszönöm szépen tetsző gondolataid.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Én mindenbe belenyugvást érzek ki belőle. Hagyni sodródni magunkat az eseményekkel. A háttérben ott bujkál a minden jó és minden szép-érzés. Mindkettő tetszik.
Köszönöm szépen.