úgy, hogy vissza se nézek!
Ki fog akkor a reggelekbe
csorgatni aranyló mézet,
ki fog majd gombot varrni
a percekre, szét ne nyíljanak,
ki nevet fel a borús égre,
hogy süssön már a nap,
ki tölti meg meleg szavakkal
az ürsesen korgó estét,
ki fejti fel az éjszákát,
hogy érezd ölelését?
7 hozzászólás
Szép. Őszinte. Elkeseredett. De jól titkolja. Tetszik. Ennyi.
Hát, ha látod, akkor nem is annyira jól…:)
Nagyon tetszik! A legjobban ez a két sor: “ki fog majd gombot varrni/ a percekre, szét ne nyíljanak” – ez gyönyörű! Köszönöm az élményt!
Én köszönöm a figyelmedet:)
Gyönyörű, és ha valaki erre nem azt válaszolja, hogy “nem mész sehová” az bolond:-)
Nagyon szép! Gratulálok!:)
Köszönöm!