Hiúságok háza
stabil szerkezet,
bejárata van, csak
kijönni nem lehet.
Ha lekopnak róla
a vastagabb rétegek,
újra kell vakolni,
s a festés is jöhet.
A mindenkori győztes
egy vöröses borzalom,
az ecsetet meg, inkább
kapom én, mint adom.
Soha nem maradtam,
máshol sem sokáig,
olykor csak egy fura,
néma sóhajtásig.
Felvettem a nyúlcipőt,
vagy valaki feladta,
s csak nézett utánam:
lelkem s lelke rajta.
20 hozzászólás
Menni vagy maradni, sokszor fogalmazódik bennünk.
De hallottam egy mondást: Nehéz kérdésben egyszerűen és gyorsan, egyszerű kérdésben pedig megfontoltan kell dönteni. Van benne valami!:)
Versed kitűnő és lendületes!:)
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Zsolt, a kérdés az, hogy mi az egyszerű kérdés.
Én, azelőtt azonnal döntöttem….rosszul. Mostanság alszom rá kettőt.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szusi!
Vakolj és fesd újra…
Ágnes, vagy magától megy el az ember vagy küldik. Újrafestésre mindkét esetben szüksége van az ember hiúságának.
Kedves Szusi!
A világból nem lehet, főleg nem érdemes kifutni. Van egy pont, amikor igenis határozottan meg kell állapodni és félredobni a nyúlcipőt. Van egy mondás, érdemes átgondolni: "Döglött kutyába nem rúg senki!".(Abban nincs semmi élvezet.) Ez az élet minden területére igaz!
Szeretettel: Zsóka
Zsóka, köszönöm az olvasást és azt, hogy megosztottad velem, az ezzel kapcsolatos gondolataidat.
Kedves Szusi…
Nagyon kifejező az írásod, határozott hangvételű, ahogy más verseidben is…
De most olyan komor hangulatom lett tőle…pedig szívesen olvasom írásaid!…
Szeretettel ölellek: Lyza
Köszönöm Lyza. Megtisztelő, ha szívesen olvassák az ember írásait, még akkor is, ha olykor szomorúbb dolgokról ír.
Szia Szusi!
Vannak olyan helyek, szívek, ahol, amiben nem is érdemes maradni. Onnan bizony lépni kell. Festeni? Persze lehet, de néha még a festék árát sem éri meg. Őszinte vers, komoly indulatot is érzek, benne van a nemérdekeltek, neisnézzetekutánam… (is).
Tetszik ez nekem, ez is egy élethelyzet.
Szeretettel: pipacs 🙂
pipacs, tökéletesen igazad van, de az ember olyan gyarló, hogy ahol inkább maradni szeretne, ott az utolsó pillanatig mentségeket keres, addig a pontig, amikor már nincsenek…
Tudni kell, mikor érdemes maradni, és mikor kell lépni. Az első ráérzés az igaz általában. A többi topogás, és meginoghat az ember.
Szeretettel:Marietta
selanne, mélységesen egyetértek, csak megtenni sokkal nehezebb, mint kimondani. A túl sok topogás valóban felesleges,de egy kevéske még belefér, hogy az ember biztos legyen a döntésében.
Mindig lehet felújítani, de a kérdés csupán az: -érdemes e?
A bohókás sorok mögött azért ott van a kemény gondolat…
Szeretettel olvastam: Zuzmara
Az elszakadás valahonnan, vagy valakitől mindig lerombol bennünk valamit. Azt kell újra felépíteni, vagy csak újra festeni, attól függően, hogy milyen nagyok a károk, hogy aztán mindig, minden és mindenki új lappal indulhasson és sehova ne vetítsük ki a mások által szerzett sérelmeinket.
Kedves Szusi!
tegnap írtam a versedre egy hozzászólást, és most amikor megakartam nézni a válaszodat, a hozzászólásomat sem találom. Sajnos azt amit tegnap írtam azt ma már nem tudom, mert az én írásaim mind, az előtte való versnek az előidzett érzéseivel írom. A második olvasásásánál egy műnek, azt az érszést sohesem lehet újra érezni, mert van már egy öntudatalatti előitéletünk, ami az első olvasáskor belénprésődött.
Csak annyit tudok amit ott is írtam, elszaladni mindig, az rosz megoldás, ezt tapasztalatbol írom, mert én ebben a diszciplinben maraton futó voltam. Néhe megkell állni, mert, sürün az eredmény sokkal fontossab, mint a gyors célba érés. Az út a cél, nem a csúcs.
…ugyanúgy mint a szerelemben is…
üdv Tóni
Előfordul Tóni, hogy épp akkor léptet ki a rendszer miután elküldjük a hozzászólást. velem is gyakran előfordult, ezért a hosszabbakat másolásba teszem és mindig meg is nézem, hogy célba ért-e.
Nem futok én el a problémák elől, ha van megoldás. Ha nincs, akkor lépek. Úgy érzem nincs annyi időm, hogy felesleges dolgokra pazaroljam.
Kedves szusi!
Szépen megírt alkotás! Tetszett!!! Elgondolkodtató!
Szeretettel:
Nairi
Örülök, hogy olvastad Nairi.
Kedves Szusi!
Nagyon szellemes a versed. Kicsit fanyar, kicsit fricskázó, de remek.
Háromszor is elolvastam, és egyre jobban szórakoztam rajta!
"Felvettem a nyúlcipőt, vagy valaki feladta," "az ecsetet meg, inkább kapom én, mint adom"
Hát ez szenzációs!!! / De a többi része is!/
Gratulálok!
Judit
Judit, azt hiszem valamennyien nagyon hiúk vagyunk valamire, és ha azt a részünket birizgálják, akkor legtöbbször sértetten "lelépünk". A nagyon hiúk általában csak fenyegetőzni szoktak a dologgal, hátha marasztalják őket…Ez általában meg is történik és akkor "nagykegyesen" maradnak. De ez már egy másik történet!