egy könnycsepp, mely felreppen,
ha az égre felnézek hálatelten.
Csak állok, gyökereimmel mélyen.
Visítva kinyitja szárnyát felettem
egy karvaly, az ártatlan madarak
repkénnyel benőtt fákra repülnek.
Nyújtózkodik a kék ég, a repkény.
Én szürke leszek mire leesik a hó,
akkor az erdőben már csend honol.
10 hozzászólás
Kedves Ica! Mennyi kép egy rövid versben, egyik következik a másikból! Egy hálatelt szív szép vallomása. Tetszett, örömmel és szeretettel olvastam: én
Köszönöm kedves Laci a legtisztelő soraidat!
Szép hétvégét kívánok üdvözlettel
Ica
Kedves Ica!
Szép, mint mindig, csodálatos képeivel. 🙂
Szeretettel: Klári
Köszönöm kedves Klári!
Szeretettel
Ica
Kedves Ica!
Nálam az utolsó két sor a telitalálat.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Örülök, hogy olvastál!
Köszönöm
Ica
Drága Ica!
Képeidet mindig megcsodálom. Szépségesek, és a háttértartalom is sokatmondó. További elmélkedésre buzdítalak!
Szeretettel,
Ida
Drága Ida!
Köszönöm, hogy minden versemet elolvasod,
és nagyon örülök, hogy tetszik is.
Szeretettel
Ica
Kedves Ica!
Különleges hangulatú vers, magával sodor!
szeretettel: túlparti
Köszönöm kedves Túlparti, örülök, hogy tetszett a versem!
Szeretettel láttalak
Ica