Két kezem imára kulcsolom,
behunyom szemem, és imádkozom:
Sok gondja van mostanában a népnek,
mégis remény éltet: hogy jobb lesz az élet.
Kárpátok övezte őseink hazáját –
magyarság itt élt már ezredéven át.
Egyszerűségben élt egykor a nemzet,
vadászattal szerezték meg az étket.
Ősanyáink nem automata-gépben
mosták a ruhát, nem félkész étellel
várták a ház urát. Mégsem keseregtek.
Mindig azt cselekedték, amit kellett.
Egyszerű kunyhóban a sok gyermek
nem a tévé mellett nevelkedett.
Gond nélkül éltek, nem vártak csodát,
mit kellett tenniük, mindig tudták.
Ha betört az ellen, sok küzdelemmel,
minden épkézláb férfi harcolni ment,
pajzzsal, éles karddal védték a hazát,
olykor mégis elvesztették a csatát,
ezért elpusztult kunyhójuk, vetésük,
kihalt a nemzet apraja és nagyja,
de amikor elvonult az ellen,
búvóhelyükről előmerészkedtek.
Utána megint elindult az élet,
királyaink idegenből mestereket
betelepítettek, kik hazát cseréltek,
s e hazában új otthonra leltek.
Keveredett vére a haza népének,
de az országot együtt építették;
vetettek-arattak és építkeztek,
a kicsi hazában békességben éltek;
a magyar honban élt sokféle ember,
nem utálták egymást, mind megfértek.
Imádságom közben az jutott eszembe:
miért gyűlölik egymást most?
– nem fér a fejembe’.
Hová lett mára a keresztényi szeretet?
S azt ki tudná mostanában eldönteni:
kevert népben ősmagyar még van-e?
Aki nem az új vezérét csodálja,
azokat mind ostobának kiáltja.
Még barátok közt is előfordul:
ha nem politizál, vagy más a véleménye,
ha saját vére is, a család szégyene,
akkor már nem mondják magyarnak
azokat, akik nem is akarnak
hiába szenvedni, hanem már végre
– békességben szeretnének élni!
A harcot most a hatalomért vívják,
hogy négy év múlva ki kerüljön „trónra”,
azért tűzzel-vassal ellentétet szítnak,
tán’ azért, mivel uralkodásuk alatt –
jót tenni népükért elmulasztottak?
– Ki tudja miért, –
de elfeledték, mik a teendőik…
Ha politikusaink ezt megértenék
és acsarkodás helyett összefognának,
egymásnak kezet nyújtanának,
ha mindnyájan népük-országuk javán
munkálkodnának, ők is érezhetnék:
s könnyebb volna a dolguk nekik,
elért eredményekből részüket kivették.
Nem kellene ciklusonként mindent
lerombolni, elért eredményeket ócsárolni,
négyévenként mindent elölről kezdeni.
Inkább azon munkálkodnának,
hogy minden embernek az országban
legyen étke, kenyere és munkája,
ne éhezzen többé senki e hazában.
Kinek háza telve kényelemmel,
mindig tele a hűtője-kamrája,
meleg kerti medencéjében fürdik,
nem dolgozik, inkább szórakozik,
kényelmes repülőgépen utazik,
mert van bőven fölösleges pénze.
Gazdagok a tengerparton élvezik
a létük, unatkozva költhetik a pénzük’…
– Azt kérdezem: vajon ők boldogok? –
Mindnyájan elégedettek a gazdagok?
Ha ők néha arra is gondolnának
– ahelyett, hogy szemüket behunyják –
rászoruló honfitársuknak adakoznának,
ha segítenék a hajléktalanokat,
és elesetteket, akkor minden este
jóérzéssel hajtanák álomra fejüket.
Tekints ránk Istenünk, azért imádkozunk:
szánd meg szegény nemzetünk,
adj értelmet minden vezérünknek,
érezzék mindenkor a kötelességüket;
akkor jóra fordulna magyarok sorsa,
ha szegénynek is tele lenne gyomra.
Mindenkinek lenne kenyere-munkája,
és senki nem koldulna a magyar hazába’.
Imára kulcsolva kezeim, kérlek
Istenem, hallgasd meg imámat,
hogy óhajom ne maradjon álom!
Legyen boldog minden ember,
és gyűlölet helyett a keresztényi
szeretet éljen e honban, mindenkiben!
Magyarok Istene, add, hogy így legyen!
12 hozzászólás
Kedves Kata!
Felfordult világban élünk, ahol az értékek napról napra változnak. A mostani válságban különösen nehéz a helyzet, én azonban bizakodó vagyok, hogy vannak még jó emberek, és lesz még jobb is.
Szeretettel: Rozália
Kedves Eszti!
Nagyon egyet tudok érteni veled. Én is a bizakodók közé tartozom. Bár – nem irigylem azokat, akik ebben a nehéz helyzetben kénytelenek intézkdéseket hozni.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Ezek csodálatosan szép gondolatok!
Gratulálok!
Szeretettel: Noémi
Kedves Noémi!
Jó is lenne, ha imáink Odafönt meghallgatásra találnának. Én bízom benne.
Köszönöm, hogy meglátogattál.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Kíváncsivá tettél, az antonius verse alatt olvastam erről az írásodról!
Szerintem nem kell szerénykedned, mert gyönyörű gondolataid lenyűgöznek.
Gratulálok! Üdv: Csilla
Kedves szavaidat köszönettel olvastam, Csilla.
Kata
Szép és tanulságos utazás a múltban, áthatja az őszinte aggodalom.
Szeretettel. boszi
Kedves Boszika!
Köszönöm, hogy régebben készült és föltett versemet is olvastad. Mindig szívesen látlak!
Szertettel: Kata
Kedves Kata!
Megleptél ezzel a versel. Elmélkedés 2008. Most mit lehetne írni. Jobbat vagy rosszabbat erről a témáról? Elgondolkodtató.
Szeretettel: Ági
Kedves Ági!
Jobbat, az itt élők nagy tömegére vonatkoztatva – sajnos, nem tudnék írni.
Most is érvényes az utolsó mondat talán minden szava.
Köszönöm, hogy itt jártál!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata! Nagy lélegzetvételű alkotásod a remény és valóság tükre. Csak bízhatunk, hogy imáid meghallgatásra találjon. A realitás talaján jársz és együttérzésed az emberek sorsával nemes lélekre vall. Mindannyiunk nevében írtad nagyszerű költeményed. Szeretettel olvastalak. Kivánok Boldog Új Évet! és változásokat a jobb irányában. Éva
Köszönöm, Évike, szívemhez szóltál.
Köszönöm, hogy a hosszú versemet elolvastad.
Köszönöm a jókívánságokat, amit Neked is szívből kívánok
szeretettel: Kata