nem jöhetsz közel
nem adhatsz sebet
hegek borítják
rozzant lelkemet
magam sebeztem
mások sebeztek
védtelen vagyok
ne gyötörjél meg
hiába szavak
versek vagy vágyak
ijesztő álmok
énrám találnak
nem vagyok költő
csak egy vén ócskás
olcsón árulja
élete lomját
1 hozzászólás
Kedves Jenő!
Nagyon jól indul, megragad, sodor a versed, aztán hirtelen megtörik. Hiányérzetem van, de tetszett.
🙂
Szándékos volt ez a lezárás?
Üdvözlettel: Szabolcs