Elmondanám titkait a reménynek,
mire vágyik szomján az emberi szív,
lelni oltalmat, mikor éberen vív
benne az akarat, sejtjein ennek
a rendnek, mik üzennek most szótlanul
azoknak, akik még nem tudnak hinni,
sem bízni abban, ami a valami,
ami igaz, miért más szív lángra gyúl.
Mert remélni fáj azoknak, kiket űz
a félelem. "Mit mond a másik ember?"
Kihez csupán csak halvány ismeret fűz.
Mégis ott keres sikert, s bízni nem mer
abban, sem remélni, mi fülének szűz
titokká lett, mi fájni fog majd egyszer.
2 hozzászólás
Kedves Zoltán!
…elmondanám…nagyon szépen elmondtad
az elsö négy sorban!
Reményszomjas az ember,mert nélküle magára hagyatott
és belsö támogatás nélkül a kiábrándultság rabja lesz!
Hinni…az aki hisz nem fél,és senkitöl nem függ olyan módon,
hogy saját magát elhanyagolja!
…és kiábrándulás lesz a reményt és hitet nem befogadóknál!
Grstulálok!
Szép napot:sailor
Kedves sailor!
Köszönöm szépen értő olvasásod, s annak értékét mit kifejezel
érzelmeidben versem iránt!
Hát igen, valódi remény nélkül nem szép a lét, mert megy
tönkre minden, s az ember ezt látva szomorú lesz. De ez
nem marad így, rendeződni fog az emberiség léte e földön.
A Teremtője ígéri meg mindezt, s ez így lesz mert ő nem
ember, hogy hazudjon. /4 Mózes 23:19/
Üdvözlettel köszönve látogatásodat! Zoltán Kaposvárról 🙂