Amit két kézzel adott az élet
Elveszi egyetlen öleléssel
Melyikünk lesz kezében áldozat?
Kit másvilágban vár a kárhozat
Holt vizek partján az idő megáll
Szemfödő alól a lélek felszáll
Világtalan csak sejti a teret
Elhagyja ezt az átokvert helyet
Lélek-sétányon suhanó árnyak
A kárhozottra angyalok várnak
Könnyed sóhajjal követi lényük
Tűnődve halad vakítja fényük
Útja tisztító tűzön így vezet
Holt bűneire néma felelet
Esendő teste lassan elmerül
Míg fájó lelke égbe menekül
2005.07.02.
5 hozzászólás
Szép. Mély.
üdv
sanna
Köszönöm, hogy olvastad.
Igen.Ez a téma, mindíg mélyen érint
Üdv.Éva
Olyan szép, a gondolat, hogy “Útja tisztító tűzön így vezet” Csak remélhetjük, hogy valóban így lehet. Nagyon tetszik!
Szia Erika!
Hát igen… A gondolat mindenkiben jelen van.
Köszönöm figyelmed.
Üdv.Éva
Ahogy előttem fogalmaztak: mély. Megszólítottak a szavak. Mondanám, hogy szép, ám melyik vers nem az a maga nemében? Viszont hiányoltam a vesszőket.