Két idegen közt egy dal remeg.
Lágy, akár a határtalan képzelet,
Mely örökkön keblemen ringat el,
Akkor is, ha hangom nem felel.
Haldokló csillag fénye pislákol,
Akár felperzselt rétek, mély pokol.
Kihunyni látszik, elveszni végleg,
Azonban ott maradnak a szép emlékek.
Hazug ölelés, mit nem érdemel senki.
Hazug csókok: ezt nem mertem megtenni.
Maradtak csupán maró, őszinte szavak,
S a könnyek, melyekből tenger fakad.
Gyönyörű álmokra sötétség fátyla ül,
De ne félj, az ég majd újra felderül.
Elűzi fénye a kegyetlent, a rosszat,
Míg szívedben egy új reményt fakaszt.
Bár elhinnéd, hogy nekem is úgy fájt,
Amikor azt mondtam: elmúlt a régi vágy.
Hogy ugyanaz a rémület mart akkor belém,
Mely most reszkető lelkedig faggyal ér.
Tudom, ma én vagyok a legfőbb gonosz,
De remélem, majd idővel átgondolod, s
Megérted, ettől még a barátod vagyok.
Ha te is így akarod…
8 hozzászólás
Üdvözöllek hajnal!
Nekem a versed első nyolc sora talán a szemléletessége" miatt jobban tetszett, de követhetően, higgadtan írsz. Gratulálok hozzá. További jó munkát és időtöltést Iitt.
Üdv:janich
Nagyon szépen köszönöm a véleményt, örülök, hogy tetszik 🙂
Szia!
Nagyon szép verset írtál. Olyan bűnbocsánat, amely kicseng a sorokból.
Szeretettel:Selanne
köszönöm! 🙂 sokat jelent, hogy van, aki szerint át tudtam adni a lényeget
Nagyon szépen épített vers, logikája és vezetése tiszta, a rímei jellemzően szépen csendülnek. A összességében jólesett olvasnom a versed.
aLéb
Fájdalmas elengedés, amit mindig végtlenül nehéz megtenni. Feladás, vívódás, önmegadás, és lemondás van a sorokban, a végén csöppnyi reménnyel, hogy valami még megmaradhat…
Szép a versed, gratulálok.
pipacs 🙂
Nagyon köszönöm a pozitív kommenteket 🙂 nagyon boldog vagyok, hogy ennyi embernek tetszik
Annak érdekében, hogy ne költözzek el ebből a világbból bután elolvastam a 2012-ben írt "Elmulás" című versedet. Szerintem ez a vers nem érdemli meg azt a sok pozitív jelzőt, amit a kommentelők udvariságból ráaggattak. Többször is elolvastam, de nem találtam semmi reális szívből jövő elengedést, feladást reményt,önmegadást, lemondást stb. Annyi mindent nem is lehetne még tehetséggel sem egy versbe besűríteni, de belemagyarázni bármit bele lehet. Végül is egy közepes tipikusan női vers, amikor a költőnő valamit érez, valahogyan szeretne megmutatkozni, de nem tudja mit akar kifejezni és hogyan? Sok sikert, de nem hiszem az irodalomból megtudsz élni.