Egy pillanatra
megtorpant élet,
semmibe röppen.
Emlékké válik
az utolsó kép,
és a szó, végleg
a mennyekbe száll.
Zsoltárok hangján,
még észrevétlen,
a múlt elindul.
(adóniszi sorok)
Elmúlás
By haverBy haverBy haverBy haverEgy pillanatra
megtorpant élet,
semmibe röppen.
Emlékké válik
az utolsó kép,
és a szó, végleg
a mennyekbe száll.
Zsoltárok hangján,
még észrevétlen,
a múlt elindul.
(adóniszi sorok)
4 hozzászólás
súlyos szavak, amik mély nyomot hagynak….mhm
átérzem…
nem tudom mit írjak.
hah…
Nagyon…nagyon…
inkább…(hiba: figyelj a helyesírásra, mikor feltötlöd:észrevátlen!)
Ennyi!
Köszönöm az észrevételt,nekem nem is ötlött fel, néha előfordul, mert az é és az á egymás melletti gombok,sajnos itt nincs szerkesztő.Különben ez már kötetben is benne van,ott természetesen ébren volt a szerkesztő.Köszönöm a kritikát.Üdv.haver.
“zsoltárok hangján”- ez gyönyörű kifejezés….Erős tartalom,pár sorban…tetszett!
Életünk is csak pár sor talán, a zsoltárok hangja pedig a sor végén a pont.Örülök, hogy tetszett és örömet szerezhettem, még egy ilyen szomorú esemény megidézésének kapcsán is.Üdv.,haver.