követte a holnap, minden egyes utcasarknyi
perccel közelebb lopódzott.
Elérte.
Megerőszakolta.
Vállon ragadta,
belemélyesztette vasfogát,
s átitatta a tervek mérgével
tespedt áldozatát.
Passzív volt.
Léte eltűnik mindörökre,
nem őrzik meg a történelem lapjai,
emléke elhalványul, egybefolyik felmenőivel,
mint az autópályán a szaggatott vonal
kétszáz felett.
Elbujdosott.
Nevet cserélt.
A Ma dicső megszólítását félredobta,
s a tegnap gúnynevét öltötte magára.
Majd megpróbált még tegnapelőttként
hatással lenni Holnap és Jövőre testvéreire,
ám erőfeszítései kudarcba fulladtak:
névtelen tömegsírba vetette a tompuló
emlékezet.
12 hozzászólás
Szia, ez jóóóó! De sztem inkább az "Elmélkedés"-be illik, mert nem valaki múlt el, hanem valami. Szatíraként is klassz! Üdv. én
Köszönöm, Bödön, hm, elgondolkodtató a kategória-váltásbeli javaslatod, a cím alapján döntöttem hirtelen így, meg azért valamilyen szinten az elmúlás az elmélkedésem tárgya itt.
Szevasz Blitzerúr !
Én rájöttem ,hogy sok feminin vers után , jól esik ,férfi szemszögből írt verseket , műveket olvasni , itt az oldalon. Ez lehet az egészséges hímsovinizmus. 🙂
Lehet ám csak azért tetszik . 🙂
Elmúlás a cím és mégis elmélkedés … közös halmaz …
Utolsó 6-7 sor ,nagyon elgondolkodtató volt, a megértése után is. 🙂
Tisztelettel:
patyolat
Kösz szépen, Patolyat!
Hogy ez mennyire "férfias", mennyire férfi szempontból van megfogalmazva, azt nem tudom, ez a téma talán nem annyira hozza ki a különbségeket. Ha férfi szempontomra vagy kíváncsi, akkor leginkább a Te is drágám, Butus? címűt ajánlanám figyelmedbe. 😀
Na, ez az!:) Tetszik ez új hang Csaba! (ez a tetemre hívás:) Viszont nem lennék kevi, ha nem kritizálnék, miért kell ez a karácsonyfa sortördelés?
🙂
:))) Először nem is ilyen volt, csak aztán variáltam, de nem a forma miatt tördeltem így, inkább a tőmondatokat szerettem volna jobban elkülöníteni. Talán maradhatott volna balra zártan. Köszönöm a szép szavakat és az észrevételt!
királyságos lett. szeretettel
Köszönöm szépen, Andy! :))))
Na igen, pedig mi aztán állítjuk, hogy soha de soha nem felejtünk, aztán mégis…és lehet, hogy így a jó!
Jó vers!
Deiphobae
Igazad lehet, de jobb, ha minél több olyan nap létezik az életünkben (pozitív értelemben), amikre emlékezünk. Köszönöm látogatásodat!
Kedves Csaba!
Különös vers. És egyidejűleg nagyon egybe van. Mint egy rövid próza, amiben a fájdalmad kivetíted. Szépen játszol a tegnappal, a mával, a holnappal, magával az idővel. Szinte durvának érzem a sorokat, amivel kifejezed és ostorozod magad. A szerkezet nekem is fura, de hát majdcsak megszokom valahogy… vagy megszököm? Üdv. Szilvi
Köszönöm eme durva vershez intézett finom szavaidat. :))